Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszintén magamról- Sofi

2013.09.15

Olyan lány vagyok -legalább is voltam- aki mindig szeretett volna megváltozni. Más lenni. Jobb ember lenni. Hiányzott belőlem a komolyság. De ez az állandó hülyeség csak álca volt, legalább is én így érzem. A fájdalom, ami állandóan körülölelt, a magány, a szeretet hiánya... Ezt álcázta az a bugyuta, okoskodó, soha semmi rosszat nem tevő, mindenen nevető kislány, aki voltam. Aztán jött Lara és minden megváltozott. Boldog lettem, megmutatta, hogyan győzzem le a félelmeimet, hogyan lehet az unalmas, szürke hétköznapokat is vidámmá tenni. Átalakult a személyiségem. Ennek közel 4 éve. Azóta persze kissé komolyabb lettem, de megpróbálok olyan lány lenni, aki mindenkinek szimpatikus, de legalább nem utálják ki. Végül ez az osztályban nem nagyon sikerült, egy-két igaz barátot találtam csak ott, az egyik Lara volt. Végül rájöttem. Mondhatjátok, hogy kocka vagyok, nem érdekel, de végül amikor ideültem a géphez, elkezdtem bátran barátkozni, akkor jöttem rá, hogy így is lehet barátokat szerezni. Mondhatjátok, hogy hülyeség, ez nem ugyanaz stb. de így találtam meg a "lelkitársamat" is egy fél évvel idősebb fiú személyében. Nem, nem járunk, hanem legjobb haverok vagyunk. Egyszerűen megváltoztatta az életemet. Volt egy állandóan emózós időszakom, de ő volt az, aki kirángatott ebből. Egy mindig pozitív, kedves, megbízható, rendes, megértő  és hihetetlenül jó fej srácról van szó. Azóta minden más. Minden jobb. És most igazán boldog vagyok, itt van Lara, akivel lehet hülyülni, nevetni és a puszta jelenlététől is boldog vagyok. Aztán az előbb említett srác, aki a lelki támaszom, akiben végtelenségig megbízom, akivel mindent megbeszélek, aki segít, amikor csak kell. Mi többet kívánhatnék? Minden csodálatos, végre elkezdtem igazán élvezni az életet. Most vagyok önmagam. Most vagyok igazán boldog...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.