Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II.fejezet- Visszaemlékezés 1.

2014.08.29

-Öltözz már gyorsabban, el fogunk késni! -parancsolt anyu az öcsémre.
-Muszáj nekem is mennem? -kérdeztem az előszobában a falnak dőlve. -Nagyon nem érdekel, ahogy a gagyi jelmezeikben rohangálnak, utána meg fogócskáznak és össze-vissza vonaglanak az aula közepén, amit nem mellesleg bűn táncnak nevezni...
-Caila! Te is jössz és kész. Ez lesz Josh első sulis farsangja, az a minimum, hogy te is ott leszel.
-Jó, jó, bocsánat. De Audrey-nak miért nem kell jönnie?
-A húgod beteg.
-Csak köhög! Attól nem beteg még, hogy köhög....
-Nem érdekel, nincs szükségem arra, hogy....
-Jó, Josh felöltözött, mehetünk? -fogtam meg az öcsém kezét, majd kirángattam az ajtón.

Nekidőltem a falnak. Azt hiszem ittmaradok a tombola sorsolásig... De utána megyek haza. Kivettem a zsebemből a két tombolaszelvényt, amit vásároltam: a kék 13-as és a piros 21-es.
-Te is vettél tombolát? -hallottam egy fiú hangját. Jobbra fordítottam a fejem és ott állt mellettem egy nálam maximum egy-két évvel idősebb srác.
-Aham. Direkt a szerencseszámaimat kértem, remélem be is jönnek. -mosolyogtam.
-Én is vettem, de a szelvényeim a testvéremnél vannak.
-Hányadikos a testvéred?
-Elsős. De igazándiból csak mostoha tesó és valószínűleg az sem sokáig marad. Egyedül a nővérem az, aki úgymond "állandó" de az idegeimre megy...
-Hogy érted?
-Anyumnak ő volt a harmadik férje, de már megint válni akar... Ezért is én hoztam el a mostoha öcsémet, de akkor nevén nevezem, Luke-ot. Mert anyuék pont most intézik a válási cuccokat...
-Uhh... sajnálom... nehéz lehet így...
-Akik tombolát vásároltak, kérem jöjjenek az aulába! -visszhangzott a folyosókon.
-Akkor gyorsan megkeresem Luke-ot... a te testvéred melyik osztályba jár? -lökte el magát a srác a faltól.
-1.b azt hiszem...
-Az én öcsém is! -mosolygott a fiú.
-Amúgy hogy hívnak? -kérdeztem, miközben sietve a testvéreink terme felé vettük az irányt.
-Daniel. És neked mi a neved?
-Caila...
-Gyönyörű neved van! -mondta mosolyogva, majd bekukkantott a terem ajtaján.
-Nem zavarok?
Luke! -kiabált be a terembe Daniel, majd egy szőke, zöld szemű kisfiú szaladt oda hozzá.
-Ha nyerünk valamit, odaadom neked, rendben? -hajolt le a testvéréhez. -De ahhoz ide kell adnod a tombolákat. -kacsintott a kisfiúra, aki kihalászta a zsebéből, majd Daniel kezébe nyomta a szelvényeket.

-Az első nyertes a sima fehér 34-es! A következő a kék 15-ös! 
-Ezaz!- mondta Daniel, majd felállt és kiemnt a színpadra a nyereményért.
-Hát... Nem tudom, Luke mennyire fog örülni ennek a pónis tolltartónak... -nevetett Daniel, amikor visszajött.
-A következő nyertes szelvény a piros 7-es! Aztán a kék 13-as!
-Az az enyém! -ugrottam fel, majd átverekedtem magam a tömegen a színpadig.
-Ezek most sértegetni akarnak engem? -huppantam le a padra durcásan Daniel mellé. -Mit kezdek egy csomag csillámos filctollal?! -Daniel barátiasan átkarolta a vállamat. -Még van egy szelvényed, hátha azzal megnyered a fődíjat! -mondta mosolyogva.

Amikor beállítottunk a terembe, minden tekintet rajtunk -vagyis leginkább a kezünkben lévő tortán és kölyökpezsgőn- függött.
-Csak nem megynertétek mind a két fődíjat? -jött oda a testvéreink osztályfőnöke.
-De... szerencsések voltunk -mosolyogtam.
-Igen, és arra gondoltunk, hogy eloszthatnánk a kicsik között. -
mondta Daniel.
-Ez kedves tőletek. Gyerekek, mindenki üljön a helyére, amíg elosztjuk a tortát és a pezsgőt!





 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.