Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. fejezet- Visszaemlékezés 2.

2015.02.09

-Jó volt ez a mai nap... -mosolygott Daniel, miután bejelentették, hogy az utolsó szám következik.
-Igen... Őszintén szólva először nem akartam eljönni, mert valahogy nem érdekel ez a farsang dolog... de így visszagondolva hiba lett volna otthon maradni. -mondtam vidáman.
-Amúgy.... tessék... -nyomott a kezembe Daniel egy papírcetlit. -A számom, ha esetleg lenne kedved..... ömmm.... hát... máskor is találkozni... -mondta elpirulva. -De szerintem gyorsan összeszedem Luke-ot aztán indulunk haza.... -azzal elindult a testvéreink osztályterme irányába.
-Várj... -fogtam meg a pulcsija hátulját. Visszafordult, majd miután a meglepett arckifejezés elült az arcáról, elmosolyodott.
-Mit az? -nézett a szemembe.
-Hát.... holnap.... vagyis... semmi.... -mondtam. -Nekem is meg kéne keresnem tesómékat.... -váltottam gyorsan témát.
-Valószínűleg ők is a teremben lesznek.... De amúgy én is akartam kérdezni valamit.... -mondta Daniel. -Szóval... lenne kedved holnap elmenni valahová?
-Hülye kérdés, persze hogy! -válaszoltam lelkesen. -És hova?
-Én arra gondoltam, hogy elmehetnénk kutyát sétáltatni vagy hasonló. Esetleg moziba menni, ha adnak valami jó filmet. Vagy étterembe vagy....
-Van kutyátok? -vágtam közbe.
-Igen, Twix-nek hívják. Pitbull, de nagyon barátságos.
-És.... Akkor lehetne szó arról, hogy kutyát sétáltatunk? -kérdeztem mosolyogva.
-Persze, ha ezt szeretnéd. Akkor holnap reggel Twix és én kijövünk ide a suli elé olyan kilencre. Ha neked is megfelel. -mondta Daniel, miközben az elsős termek felé vettük az irányt.
-Nekem tökéletesen megfelel. -mosolyogtam, de legszívesebben visítva rohantam volna végig a folyosón az örömtől.

-Hát akkor... holnap találkozunk. -mondta Daniel, miután összeszedtük a kicsiket, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia... -mondtam alig hallhatóan. Éreztem, hogy szinte lángba borul az arcom
.

"Remélem holnap minden rendben lesz és nem égetem be magam... mi lesz, ha elkések? Vagy ha valami égőt mondok?"
 
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben egész este. Kilenckor lefeküdtem, nehogy fáradt legyek, de képtelen voltam elaludni. "Miért jön be ennyire az a srác? Ráadásul csak egy napja ismerem... mégis...."

 

Másnap integetve szaladtam Daniel és Twix felé.
-Szia! Ugye nem kellett sokat várnod rám? -kérdeztem.
-Nem, dehogy. Mi is az előbb érkeztünk. -mosolygott Daniel.
-Akkor megnyugodtam. -mondtam, majd leguggoltam Twix-hez. -Milyen aranyos! -mondtam, miközben megsimogattam a fejét. -Hány éves?
-Körülbelül kettő. Pontosan nem tudom, mert az utcán találtuk, mikor még nagyon kicsi volt.
-Tényleg?- odafordultam Twix-hez. -Szegénykém... De már jó helyed van, igaz? -majd ismét megsimogattam.

Miközben sétáltunk először Twix volt a téma, majd elkezdtünk mesélni magunkról. Megtudtam, hogy Daniel jövő hónapban lesz 18 éves, a kedvenc színe a zöld, könnyen kijön a gyerekekkel és nincsenek nagy álmai. Egy valamit szeretne csak: egy boldog családot.
-Hmhm, szép elhatározás. -mondtam elmosolyodva.
-Na most akkor te mesélsz.
-Két hete volt a 17. születésnapom...
-Akkor boldog szülinapot így utólag. -vágott közbe Daniel.
-Köszi. Na szóval... Ugyebár van egy öcsém, Josh és egy húgom, Audrey. A kedvenc színem a kék... -oldalra pillantottam és tekintetem összeakadt Danielével. Hirtelen elakadt a szavam. "Azok a tündöklő szemek.... egyszerűen varázslatosak... Ilyen gyönyörű kék szempárt még életemben nem láttam..."
-Igen, a kedvenc színed a kék... és? Mesélj még! -Szakította meg Daniel a gondolatmenetemet.
-Ja... umm... Nem tudom, mit mondjak? -néztem rá kérdőn.
-Mi az életcélod, mit szeretnél mindenképpen elérni?
-Szeretnék igazán boldog lenni és másokat is boldoggá tenni... Na jó, ez elég közhelyesen hangzott -vigyorogtam. -De ez az igazság.
-És mást nem akarsz mesélni?
-Umm.... Kis korom óta nagyon érdekelnek a vámprok, vérfarkasok és minden ilyen misztikus dolog.... -kezdtem, de Daniel döbbent arckifejezését látva inkább elhallgattam.
-Mi az? -kérdeztem kicsit félve.
-Ja, semmi, semmi.... -fordította el a tekintetét.
-Biztos?
-Aha.... Twix, ne edd meg! Fúj, Twix! Tedd már le! Twix! -rohant oda Daniel a kutyájához. -Ki az az idióta, aki eldobálja a szemetet? És melyik az az idióta kutya, amelyik meg akarja enni? -forgatta a szemét Daniel.
-Nem tudom, de ha nem távozunk innen időben, Twix ismét ráveti magát.... -időm se volt kimondani, Twix már megint a szemét körül szaglászott.
-Na jó, szerintem menjünk.... mondta Daniel, majd elindult a másik irányba, Twix pedig utána. Én pedig csak álltam ott és nem tudtam, hogy most utánuk menjek e vagy sem.
-Nem jössz? -nézett hátra a válla fölött Daniel.
-Ja, de, megyek már... -eredtem utánuk.

Miután hazaértem, azonnal bekapcsolatam a számítógépemet és felléptem Skype-ra. Még be se töltött, máris hívtam Leát.
-Szia!
-Ó, szia. Mi újság? Milyen volt tegnap a tesód farsangja? -hallottam Lea vidáman csengő hangját.
-Valami fantasztikus volt! -kezdtem lelkesen- kiderült, hogy az öcsém egyik osztálytársának van egy bátyja....
-Hadd találjam ki. Aki iszonyú hejes, gyönyörű kék szeme és fekete haja van, és van egy kutyája. -mondta Lea önelégülten.
-Ööööö.... igen.... honnan tudod? -kérdeztem meglepődve.
-Láttalak titeket, mikor kutyát sétáltattatok. Pont kinyitottam a szobám ablakát, mikor a házunk előtt sétáltatok el.
-Vagy úgy.... Akkor nem igazán tudok újat mondani.... -Még egy órán át beszéltünk Leával, aztán le kellett tennie. Egyész nap csak Daniel járt a fejemben. Alig két napja ismerem, de máris teljesen levett a lábamról. Talán ezt nevezik úgy, hogy szerelem első látásra...?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.