Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet- Az új "társ"

2012.04.22

Lara... Lara... Jól vagy?! Minden rendben?! Válaszoooolj!!! -Rain úgy üvöltött, hogy csodálom, hogy Sofia-ék nem kallották meg.
-Igen, igen minden rendben, vagyis rendben lenne, ha nem ráncigálnál össze- vissza... És összegyűrted a pólómat!- De hát nem is tudhatta, hogy azt a pólót tegnap kaptam...
-Bocs, bocs... Ha már itt tartunk: Egyéb probléma?

-Se..Semmi- Motyogtam.
-Hála az égnek... Ha mégegyszer így rám mersz ilyeszteni, én.... -Hatalmasat sóhajtott.
-Ugyan, jól vagyok, csak kicsit szédülök.- Mondtam, kicsit hangosabban.
- Ömm... Nem akarsz kijönni amúgy a ketrecből?- Kérdezte Rain, és eléggé furcsán nézett rám.
-Öööö... izé, igen. -Mondtam. Érdekekes, hogy eddig fel sem tűnt, hogy végig ketrecben voltam.
-Jó. Kiengedlek. Kérek egy pillanatot.

-Auuu... óvatosabban, ez fáj!
-Bocs, csak izé...
-Ne magyarázkodj, mert idegesít. Inkább azt mondd meg, hogy miért titkolsz előlem valamit... -Rain elgondolkodott, aztán megremegett, és olyan üres tekintettel nézett felém, hogy arra gondoltam az első pillanatban, hogy engem is meg akar ölni, aztán rájöttem, soha nem tenne ilyet. Végül az elképzelésemnek megfelelően tényleg farkassá változott. Eléggé nagy farkassá. Ha két lábra ágaskodna, magasabb lenne, mint én.
-Pattanj föl, és gyorsan. Sietnünk kell. -Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-És Sofia-ék??- kérdeztem aggódva.
-David is tudni fogja, hogy sietni kell.- És ebben a pillanatban, mintha csak varázsütésre történt volna, David és Sofia is "előjött a falból".Felültem Rain  hátára, David pedig átváltozott vámpírrá, és felkapta Sofia-t.
-Futás! Sietnünk kell, különben talán most látjuk egymást utoljára!- Mondta Rain.
-De... Mivan??? Minek menni??? Mi történt???- Kérdeztem, de tudtam, hogy ennek nem most van itt az ideje. Egyszer csak megremegett a föld. Aztán abbamaradt. És megint rákezdett. Ekkor azonban már jócskán kiértünk a barlangból. Elég éhes voltam, de Sofia már holt sápadt volt. Elég hosszú ideje nem ettünk. De én legalább otthon reggeliztem, ellenben a drágalátós barátnőmmel, aki lusta arra, hogy reggelizzen, inkább iszik egy pohár vizet, aztán ennyiben ki is merült az étkezés, egészen ebédig. Szegényke... Közben észre sem vettem, amint a hajamba hullik egy korom fekete toll. És mégegy. Majd egy újabb.
-Hé! Leszállhatnál végre ha nem gondolod úgy, hogy ott kényelmesebben aludnál. -ébresztett fel Rain a gondolatmenetemből. Amikor lekászálódtam róla, visszaváltozott emberré.
-Mi a fene... - majd kivett egy fekete tollat a hajamból. Ekkor hirtelen halk neszezés hallatszott a fa tetejéről, amely alatt éppen tartózkodtunk, és éppen Rain orrára esett egy levél. Én szórakozottan nyúltam, hogy levegyem, de Rain idegesen le akarta pöckölni. Azért a feltételes mód, mert ez a kísérlete kudarcbafulladt, és adott magának egy jó nagy pofont. Eközben viszont David már vámpírsebességgel felugrott a fára, és nyakoncsípte a "madarat".
-Mit keresel itt?! Csak nem kémkedsz utánunk!! Azonnal nyögd ki, különben nagyon megjárod!! -Mondta David, miközben a két hatalmas szárnyat prőbálta visszafogni, ami közben szegény Sofia-t is elég alaposan  hátbavágta.
-Nem kémkedek én senki után!!! Engedj már el ez fááááj!!!! A szárnyam... A fene.... ENGEEEEEDJ!!! Mindent bevallok csak a szárnyamat hagyjaaaaad!!- Üvöltözött a fiú.
-Oké.-Azzal David letette- Előszőr. Mi a neved?
-Yuri-nak hívnak. 15 éves vagyok, ami szerintem eléggé nyilvánvaló, sötét angyal vagyok, amit a szárnyam színéből ki is találtatok, bujkálok, mert én és a húgom megszöktünk az árvaházból és nem akarom hogy megtaláljanak, de tegnap  elvesztettem a tesómat, amikor idefelé repültünk a nagyobb madarakkmal, és most őt keresem...pffuhh... -Mindezt egy szuszra mondta el, miközben nemegyszer hátbavágta Rain. Nem kis teljesítmény, mit ne mondjak.
Aha.-Mondta David.- Akkor maradj velünk, ha már te is árva vagy. Legalább eggyel többen leszünk. Minél több, annál biztonságosabb. És megkeressün majd a húgodat is. De nem most. Először is ennünk kéne valamit, de mivel minden kaján odavan, és a barlang is beomlott, tehát nem tudunk bemenni sem, és pénzem sincs sok, vagyis inkább semennyi...
-Éjszekára maradjunk nálunk!- Javasolta Sofia.- van egy pár plusz matracunk, és hálózsák is van.
-Nagyszerű! És anyukádnak nem lesz probléma? És nem furcsállja majd, hogy három fiú meg a legjobb barátnőd és te egyszerre aka "ottalvós bulit"?
-Áááááááááá! Nem hiszem. De ha oda is megyünk, akkor is tudni kéne, hogy most hol vagyunk... nem??



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.