Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. fejezet - Ottalvós buli...

2012.05.26

-Igaziból nem vagyunk túlzottan távol sehonnan, mert a parkban vagyunk, csak a park másik felében. -Mondta Rain.
-Oké! Akkor siessünk haza, mert anyu tutira aggódik már miattam.- Mondta Sofia, mire morcosan ránéztem. -Úgy értem, miattunk. - javította ki mondandóját. Mivel szinte már olyan vagyok Sofia-nak mintha a testvére lennék, az anyukája meg úgy kezel, mint a saját gyerkét.
Rain visszaváltozott farkassá, felültem a hátára, David megint vámpír lett, Yuri pedig elkezdett csapkodni nagy, fekete szárnyaival, majd felszállt.
-Mindenki tudja az utat? Yuri, te repülj mögöttem, és ne tévessz szem elől, majd mutatom az utat. Ha mégsem látnál, akkor fülyülj vagy üvölts vagy akármi csak jelezz! Rain meg futva is tartja az iramot. -mondta David, miközben felemelte Sofia-t.

Elindultunk. Csodálatos érzés volt, ahogy Rain fut alattam, és ahogy a szél belecsap az arcomba.... Egyszer csak furcsa érzés kerített hatalmába.
-Te Lara.. Egyre nehezebb vagy! Mit csinálsz? -Kérdezte Rain, miközben lassított.
-Se..semmit!- válaszoltam. Rain rámnézett a válla fölött, majd elkerekedet a szeme. Lassított, majd megállt.
-David, Yuri, álljatok meg és gyertek ide! -üvöltötte a fiúknak -Te meg Lara, szállj le a hátamról mert iszonyú nehéz vagy. Én szótfogadtam, de egy kis meglepetés ért. Nem két lábra érkeztem, hanem négyre. Lenéztem a lábaimra, de csak két mancsot pillantottam meg. Addigra Davidék is visszarepültek.
-Úgy tűnik ez a hatalmas sebesség előhozta a futásvágyát. - mondta Yuri.
-Ne beszélj baromságot! Inkább nézz fel az égre. Telihold van te okostojás. Ilyenkor mindig átváltozik! -Mondta Rain.
-Érdekes. Sofia-nak is át kellene változnia... -mondta David -Érdekes.
-Mindegy, na menjünk, mostmár legalább nem kell Lara-t is cipelnem. Tud jönni a saját lábán, ebben az iramban -szólt Rain.

Pár perc elteltével már Sofiaéknál foltunk. Vagyis a ház előtt. Yuri szárnyai eltűntek, Én és Rain visszaváltoztunk emberré, és David szemfogai is lassanként eltűntek, és a szeme sem izzott már vörösen. Sofia csöngetett. Anyukája nyitott ajtót.
-Sofia, Lara! Hol voltatok! Úgy aggódtam miattatok! -ölelt át bennünket Saofia anyukája.
-Hát tudod anyu, elmentem reggel a parkba Lara-val, de Lara összeesett és... -Rain rálépett a lábára, jelezve, hogy nem mondhatja el az igazat.- ...és akkor szaladt oda Rain, David és Yuri, és segítették elvinni Lara-t oda a... tudod, ahoz az orvoshoz vagy mihez, ami a parkban van. Aztán ottmaradtunk, mert azt mondták, hogy egy kicsit maradjon benn pihenni, és jobban lesz. Akkor már 4 óra volt. Hatig bent voltunk, utána... ömm... utána még elmentünk a beígért fagyira, közben Davidékkel beszélgettünk, de náluk nem volt pénz, ezért hazakísértük őket, hogy kérjenek otthon pénzt, és visszamentünk utána fagyizni, akkor már 7 óra volt - a fiúk hátul megállás nélkül bólogattak- elnyaltuk a fagyit és most 8 óra, és tessék ithon vagyunk.
-Te.... Na igen és most mit szeretnétek? -kérdezte Sofia anyukája egy nagy sóhaj közepette.
-Ottalvós bulit! -vágtam rá gyorsan, még mielött Sofia valami hülyeséget mond.
-Jó de... a fiúk is? -kérdezte zavartan Sofi anykája.
-Ha megengeded... -nézett szomorú szemmel anyukájára.
-Na jó, nem bánom, gyertek be. De csak ha nem gond, hogy itt van egy kislány is. A neve Elena. Hatkor csöngetett be és elmesélte, hogy árva, ert a szülei meghaltak autóbalesetben, van egy bátyja, akit elvesztett, amikor egy parkban sétált, mert elment egy kóborcica után.- a kislány közben kinézett Sofia anyukájának háta mögül, majd odarohant Yurihoz és szorosan megölelte: -Bátyus! Soha többé nem megyek el egy cica után! Megígérem -mondta sírva a kislány.
-Én sajnálom, hogy nem mentem utánad azonnal. -Yuri fölemelte a testvérét. - Többé nem tévesztelek szem elől.

Nemsokára már bent iszogattuk a teát fejenként három palacsinta kíséretében.
-Ez nagyon finom. -Dícsérte meg David.
-Köszönöm.- válaszolta Sofi anyukája. -Ha mindenki megette, akkor sorban menjetek fel az emeletre Sofia szobájába, és készítsétek elő a matracokat meg a hálózsákokat. Mikor Elena is befejezte a vacsorát, elindultunk felfelé a lépcsőn. Amikor Felértünk, négy ajtót pillantottunk meg.
-Az első az én szobám, amin a Sofia felirat van. A második a játszószoba. Van playstation 3, Xbox 360, egy csomó társasjáték, TV, számítógép... minden amivel ellehetünk. A harmadik ajtó az erkélyre vezet. A hatalmasnagy erkélyre. Akkora mint a szobám. Van kinn egy nyolcszemélyes asztal. Meg egy polc, ami tele van izgalmas könyvekkel meg képregényekkel, és két darab négyszemélyes hintaágy. A negyedik ajtó a fürdőszobába vezet. Ja el is felejtettem! Az az ötödik ajtó meg a WC- be. -Sorolta Sofia a helyiségeket -Akkor menjünk le a matracokért meg a hálózsákokért.

Tíz perc múlva fel is huzatoltunk és hárman le is zuhanyoztunk, de kicsit lassan ment, mivel csak egy fürdő volt... de még negyed óra és mindenki alvásra készen állt. Akkorra már Sofia anyukája is aludt, de mi még javában myomkodtuk a játszószobában a... hát én és Sofia a Playstationt, a három fiú elvolt az Xbox-xal, Elena pedig nyugodtan olvasott egy vékonyabb könyvet. Aztán háromnegyed tizenegykor eszünkbe jutott, hogy azért aludni is kellene valamennyit... Visszamentünk a szobába. Úgy beszéltük meg, hogy a lányok Sofia szobájában alszanak, a fiúk pedig a játszóban, de aztán nem játszanak majd, hanem alszanak is. Gondolom. Bementünk a szobába, bebújtunk a hálózsákokba, betakaróztunk és már aludtunk is...

Kinyitottam a szememet és ránéztem az órára. Jézusom, már ennyi az idő! Kilenc óra elmúlt! Aztán egyszer csak lezuhantam és jó nagyot koppantam a földön. Jé, még csak hat óra... Körülnéztem, és megláttam, ahogyan Elena éppen fejjel lefelé repül, de még alszik. Gondolom álmában valahogyan felemelt engem is. Azért ideje lenne már felkelteni a többieket is, mert ma meg vége a hétvégének. És hétfő és azt nem szereteeeeeeeem! Gondoltam átmegyek a fiúkhoz és őket keltem fel először, mert ők lassabban kézülnek ösze, mint mi. Kinyitottam az ajtót, de nagy meglepetés ért. Mindannyian ott szórakoztak az Xbox előtt. Már fel is öltöztek és meg is reggeliztek, ugyan az asztalon hagyták a tányérokat, de megreggeliztek. Na hát akkor felkeltem a csajokat is. Már léptem volna vissza, amikor Rain rámszólt :
-Vagy gyere játszani, vagy ne hagyd nyitva ilyen sokáig az ajtót, mert az ablak is nyitva, és huzat van!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Három napja semmi komi :'(

(Sofia (a szerkesztő), 2012.06.20 14:48)

Három napja semmi komi, és úgy egyáltalán egy darab sem. Szeretnék most ezzel kedvet csinálni a kommenteléshez. Remélem mindenkinek tetszeni fog ez az egész, kérek mindenit, hogy tényleg ha akármikor akármin változtatnátok, akkor jelezzétek nekünk komiban és ha véletlenül olyan szituáció alakul ki, hogy egyik félnek jó így a másik félnek nem tetszik, akkor akár egyetlen ember miatt megpróbáljuk megtalálni az arany középutat. Ha pedig van egy olyan téma amiről szívesen olvasnátok, akkor bátran írjatok csak komit, nem harapja le senki a fejeteket akkor sem ha hülyeséget ír valaki. Tényleg, ha akármi javítanivalót látnátok akárhol, akkor jelezzétek. És ötleteket is szívesen olvasgatnák arról, hogy ti miről akartok olvasgatni :D Köszönöm!

Sofi