Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. fejezet- A baleset és egy házikedvenc

2012.08.23

Másnap az első óránk matek volt, és bármennyire is hihetetlen, hibátlan volt a házim. A tanár nem is akarta elhinni, és addig-addig nyaggatott, míg bevallottam, hogy David-ről másoltam, ami két okból is ciki. Először is azért, mert beismerni az egész osztály előtt, hogy nem te írtad a leckédet, már alapból cikis, hát még ha abból is ki kell magyaráznom magamat, hogy David nálunk lakik. Persze amikor ezt elmondtam, az osztályban azonnal mindenki sutyorogni kezdett. Legalább is a lányok nagyon beszédesek lettek és persze azért a fiúk sem ültek néma csendben. A tanár be akarta hivatni az anyámat, hogy elbeszélgessen vele erről az egész leckemásolásról meg a David ügyről. Én persze elleneztem a dolgot, de a megmentőm a csengő volt. A második óránk irodalom volt. Sajna dogát írtunk, és mivel előző órákon dúnsztom sincs mit magyarázott a tanár, így kénytelen voltam Lara-ra támaszkodni. Ő sem ötös irodalomból, de tavaly négyese lett, nekem pedig sikerült egy kettessel átcsisszannom, szóval azért jobb, mint a semmi. Mázli, hogy irodalmon mellettem ül, mert akkor bizony már hatodikban bukta lett volna a dolog. A harmadik óránknak nagyon örültem, mert angol volt. Ezért a kedd a kedvenc napom. Mert van két angol óránk is. Nekem személy szerint az angol a kedvenc tantárgyam, ráadásul csak két négyesem volt eddig ebben az évben angolból, a többi ötös. Mázli, hogy az uncsitesómék 10 évesen kiköltöztek angliába és egy évben négyszer is ellátogatnak hozzánk. Abban az évben születtem, amelyikben elköltöztek, így már csecsemő korom óta tanultam angolul, és mostanra már SZINTE tökéletesen beszélek angolul. Egyedül a különféle ünnepekkel gyűlt meg a bajom, mert nekik más ünnepeik is vannak, mint nekünk. Ezen az angol órán átismételtük az egész háztartást. Olyan tizenöt- húsz perc telt el az órából, amikor a tanár felszólította Lara-t, hogy egészítse ki a táblán a szöveget. A szövegből öt szó hiányzott: chair (szék), book (könyv), television ( TV), door (ajtó) és a sofa (kanapé). Egészen a sofa zóig tökéletesen egészítette ki a szöveget, ám az utolsó szó helyett Sofia-t írt. 
-Lara, tudom, hogy Sofi a legjobb barátnőd, de kérlek, kicsit jobban figyelj a tananyagra is! -mondta a tanár kedves, de azért szigorú hangon.
-Ig... igen. -mondta Lara halkan. Először azt hittem, hogy csak szórakozik, vagy ennyire figyelmetlen, de amint a szemébe néztem és láttam azt a hatalmas félelmet, az idegességet és a..... vadállatot, azonnal tudtam, hogy baj van. Lara elkezdett visszasétálni a helyére, de láttam, hogy a karján egyre csak hosszabb lesz a szőr, és egyre nehezebben tartja meg magát két lábon. Rögtön arra gondoltam, hogy végre itt az idő megcsillogtatni a drámaszakkörön szerzett tapasztalatomat, na meg a kivételes tehetségemet. Megpróbáltam elsápadni ahogyan csak lehet, és megjátszani, hogy rosszul vagyok. A tanár tekintetéből arra következtettem, hogy sikerült.
-Sofi, minden rendben? Jól érzed magad? -kérdezte a tanár ijedten. Én voltam a kedvence és nagyon aggódott miattam, akármi történt.
-Én... én... rosszul érzem magam.... -mondtam a lehető leg fájdalmasabb hangon.
-Lara, kísérd ki Sofia-t a mosdóba!

-Igen tanárnő. -válaszolta Lara kedvesen. Tudtam, hogy innentől nem lehet baj.

-Köszi Sofi, életmentő vagy! -mondta Lara a mosdóba érve, miközben a takarítótól elcsent kulccsal bezárta a mosdó ajtaját.
-Ugyan semmiség! -válaszoltam elégedetten. Ekkor Lara négy lábra ereszkedett. Most már farkas. Teljesen.
-Mindjárt jövök, és akkor hazamehetünk. Addig várj itt. -mondtam boldogan, mert támadt egy remek ötletem. Elindultam kifelé az iskolából. A portás majdnem rajtakapott, de még időben el tudtam bújni az italosautomata mögé. Amikor elment, én kimentem a bejárati ajtón és megkerestem az angolterem ablakát. Hamar megpillantottam Yuri lila hajkoronáját. Kuncogva másztam fel a kerítés tetejére. Mázli, hogy már hűvös volt, így rálehelhettem az ablakra és a párába beleírtam :
Yuri, segíts! Lara....
Pár másodperc múlva észrevette a feliratot és már jelentkezett is, hogy rosszul van. Azal a kifogással jött, hogy tegnap velem volt, így talán elkaphatott valamit, mert nemrég lett egy kutyám, akit az utcáról szedtünk össze. Ez jó kamusztori lehet anyunak is. Letöröltem az ablakot és lemásztam a kerítésről, majd visszasiettem a mosdóba. Yuri már a mosdó előtt várt minket Rain társaságában.
-Változz át anyámmá aztán kérj el minket a suliból. Van két perced! Sipirc! - mondtam Yuri-nak.
-Jó, jó, nyugi van!
-mondta Yuri már anyám alakjába bújva.
-Addig benézek az állatkereskedésbe és veszek egy erős pórázat meg kutyakaját és persze jutalomfalatot. -mondta Rain bohókásan. Már elindult, amikor megfogtam a vállát és visszarántotam.
-Na azt már nem! Magyarázattal tartozol a történtekért!
-Szünetben labdáztunk abban a nagyon sötét sarokba, de én ugye átváltoztam, így könnyebb volt elkapni a labdát, aztán Lara felvette a labdát a földről, én ki akartam szedni a kezéből és véletlenül.... megharaptam. -mondta Rain bűnbánóan.
-Aha. Eddig értem, de miért változott át? -kérdeztem, mert amit tudni akartam, arra nem kaptam választ.
-Ha egy vérfarkas megharap egy vérfarkast, akkor a legtöbb esetben akit megharaptak, átváltozik farkassá......
-Jó, és mikor tud visszaváltozni? -kérdeztem bohókásan, de Rain tekintetéből arra következtettem, hogy sokára, de amit mondott, az ledöbbentett.
-Meghatározhatatlan. Akár örökké. Az is lehet, hogy holnap visszaváltozik. -mondta szomorúan. -De végtére én is lehetek farkas. -folytatta kicsit vidámabban.
-Hali, megvagyunk! -hallatszott egy hang a folyosóról. Kiengedtem Lara-t a mosdóból, majd megvártuk, amíg David és Yuri odaér hozzánk. Minden bizonnyal igen furcsán festhettünk. Három fiú, egy lány meg egy kutya... egy hatalmas kutya sétál az utcán....

-Szia anyu! Előbb vége volt a tanításnak, mert az angol tanár rosszul lett és az angol óra felénél elküldött minket, és mivel ma csak 4 óránk van, és a negyedik is angol, így hazajöhettünk. -mondtamelégedetten anyunak.
-Oké. Jesszus, vidd innen ezt a vadállatot! -kiabálta anyu, amikor megpillantotta Lara-t.
-Csak egy husky. -vágtam rá gyorsan. - Az utcán kóborolt. Megtarthatom? Én fogom a gondját viselni. És a költségeit a zsebpénzemből fizetem!
-Na jó, de ha bajt csinál, akkor hívom az állatmenhelyet. Világos?
-Mint a nap! -válaszoltam vidáman. Felmentünk az emeletre. Felhívtam Lara nővérét, hogy Lara nálunk aludna két- három napra. Ő hamar beleegyezett, már Lara aludt itt a nyáron két hétig is. Ez semmi ahhoz képest. Letettem a telefont majd bementünk a szobámba. Lara leült a földre, a többiek meg lepakoltam és az ágyamra ültek. Ekkor Lara elkezdett... hogy is mondjam.... vinnyogni vagy mit csinálini.
-Nyüszíteni. -mondta David. Már megint a gondolatomban olvas! Ez felháborító! De olyan cuki. Mindegy. 
-Mit akar? -kérdeztem Rain-ra kapva tekintetemet.
-Ömm... hát.... Dolga van, ha így megérted. -mondta Rain.
-Alomtálcát vagy újságot? -kérdeztem kuncogva Lara-tól. Ekkor különös szag csapta meg az orromat. Egy sárgás foltot pilantottam meg a szőnyegemen.
-Ki öntötte ki a limonádét? -kérdeztem meglepve. Kis idő és néma csend után rájöttem: az ott nem limonádé.
-Laraaaaaaa! A kedvenc selyemszőnyegem! Már három generáció óta a család tulajdona! Mindegy. Ezt mék ki lehet belőle szedni. Csak a nagy baleseteket kerüld! -mondtam idegesen. Ekkor Lara odébbhúzódott. Megpillantottam azt, amitől a végletekig elszállt az agyam.
-Teeeeeeee! -üvöltöttem, majd
hatalmas pofonnal jutalmaztam tettét. Ami ez után következett, arra nem számítottam. Lara elrepült a falig, majd amikor nyüszítve odébbtántorgott, látom, hogy megrepedt a fal.
-Sa... sajnálom! Lara nem akartam! Kérlek ne.. ne haragudj én... én... -szóhoz sem jutottam. Hiszen elrepülnie sem szabadott volna! Nemhogy berepesztenie a falat! Emberként is van vagy 40- 50 kiló! Hát még így? Egy egyszerű pofonnal nem  szabadna elrepülnie egy 70 kilós farkasnak!
Rohantam volna ki a szobából, de anyuba ütköztem.
-De.... mit művelt az újdonsült kutyád?! Mondtam, hogy csak bajt hoz a fejünkre ez a behemót korcs! -kiabált anyu dühösen.
-Ne... nem baj. Ez bármelyik kutyával megeshet. -mondtam előszőr még remegő hangon, majd egyre határozottabban. -Akár egy macskával is történhet ilyesmi.
-Na jó, de még egy ilyen baleset és a kutya repül. -mondta anyu kissé higgadtabban.
 

Másnap a suliban beadtuk a tanárnak azt a mesét, hogy Lara beteg, és hogy mi csak egyszerű gyomorrontást kaptunk. Amikor vége volt a tanításnak, azonnal hazasiettünk. Közben kiderült, hogy tegnap Elena nem is volt velünk. Az osztálytársánál aludt. És ma is ott alszik. Szerinte túl sokan vagyunk otthon. Ezzel én is tisztában vagyok. Szóval elkísértük Elenát az osztálytársához, majd hazamentünk. Amikor felmentünk az emeletre, a szobám romokban hevert. Lara pedig a szoba közepén rágcsálta a fekete ünneplőmet.
-Lara! Az ágyam, az ünnneplőm, a gyönyörűen megmunkált üvegámpám és..... LARAAAAAAAAAA! A PÁRNA AMIT A BÁTYÁMTÓL KAPTAM! EGYENESEN PÁRIZSBÓL ÉRKEZETT! ÉS TE SZÉTTÉPTED! -üvöltöttem idegesen. Arra a következtetésre jutottam, hogy Lara a lakásunkban nem maradhat. Úgy döntöttem, hogy a barlangot ujáépítjük, legalább annyira, hogy egy kutya számára lakható legyen. Lara-ra rátettem a pórázat, majd lementünk.
-Anyu, elviszem sétálni Lar... vagyis a kutyát. -kiabáltam be a konyhába.
-Oké! Legkésőbb hétre legyél itthon! -válaszolta anyu. Már az ajtó előtt álltam, hogy kinyissam, amikor elforult a kilincs gombja. Ijedten ugrottam hátra. Az ajtón két magas férfi lépett be.
-Maguk meg mit akarnak? -kérdeztem remegő hangon.
-Érte jötünk. -miutatott a kövérebb férfi Lara-ra. Majd a háló, ami eddig a fickó vállán nyugodt, hirtelen meglendült és Lara a hálóban találta magát......


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:))

(Mirii, 2012.09.06 06:25)

Lécii hamar írjátok tovább, ez annyira jóó:))!

Re: :))

(Sofi (szerkesztő), 2012.09.08 14:08)

Még jó hogy továbbírjuk :) Szinte minden nap azon dolgozunk, csak mostanában egyre kevesebb időnk jut az írásra az iskola miatt :( Viszont a következő fejezettel kapcsolatban mindig megvan az elképzelésünk, de ha normális hosszúságú fejezetet akarunk, akkor kicsit tovább tart.... egy-egy fejezet van hogy több mint egy hétig íródik, de ha van időnk és kedvünk is, akkor van, amikor 2 óra alatt megvan egy fejezet. Remélem, hogy ha sokáig is tart, sokan megnézik majd a folytatást :)

Re: :))

(Lara (szerkesztő), 2012.09.08 15:41)

Van még valami,amit Sofia nem említett. Mindjárt kész a kövi fejezet.

Re: Re: :))

(Mirii, 2012.09.22 15:30)

ezaaaz!:DD

Re: Re: Re: :))

(Lara(szerkesztő), 2012.09.24 14:13)

izé....hát....Azt mondtam mindjárt ez akkor igaz volt,mivel már a fejezet végénél tartunk. Probálunk igyekezni csak közbe jött a suli és nekem tanulnom kell igy kevesebb az idő az oldalra. Ha minden igaz akkor a hétvégén meglessz. :)

Re: Re: Re: Re: :))

(Sofi (szerkesztő), 2012.09.29 10:26)

Meglesz... két sz-el??!! Na ne már, még írni sem tudsz??? Ez valami felháborító Lara!!! És akkor még te akarsz Bolyai-ra jönni velünk?? Pff... micsoda egy bogaras banda XD

(tudod miről van szó, és nyugi, csak viccelek, nem kell zokon venni, jöhetsz velünk majd az országosra is :) )