Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15.fejezet- Kutya-macska barátság

2012.08.26

(Lara szemszögéből)

Elvittek. Ez szörnyű, hiszen bezárnak egy ketrecbe! De én nem szeretem a bezártságot!!!
- Hé te! Rakd be a kutyát, aztán nyomás!- mondta az egyik fickó, mire a másik morcosan bedobott engem a kocsiba, nem is törődve azzal, hogy én majd' kitörtem a nyakamat a hálójában. Becsapódott a kocsi ajtaja és teljes sötétség borult rám. Ekkor nyávogást hallottam, és a sarok felé forultam. Macskaszag csapta meg az orromat.
-Miau, vendégünk van. -szólalt meg egy hang.
-Ugye.... nem fog megenni bennünket? -mondta egy másik hang. Ekkor egy fekete és egy fehér macska lépett elő a sarokból. Mondani akartam, hogy engem nem érdekelnek holmi idióta macskák, de csak ugatás jött ki a torkomon. Ja persze, farkas vagyok. Remélem mihamarabb visszaváltozok, hogy végre kimehessek innen. Ekkor a fekete macska megbökött. Aztán megint. Majd megint. Amikor azt hittem, hogy végre abbahagyta, belémvájta a karmait. Morogva ugrottam férre, majd letelepedtem egy másik sarokba. Nem igazság, hogy nem szólhatok be neki. A fekete nevetve ugrott a hátamra, mire a fehér elkapta a farkát. Idegesen ráztam le magamról a macskákat, majd lekuporodtam az egyik fal mellé. Eltelt öt perc. Addigra már tizenhatszor változtattam meg a helyemet amiatt az idióta macska miatt, és éppen készültem a tizenhetedikre, amikor kinyílt az ajtó. Én ugrottam volna ki a kocsiból, de az egyik férfi elkapott és bevitt egy helyre. Berakott egy nagy ketrecbe.... Én és Sofi elfértünk volna benne ketten, ha összehúzzuk magunkat. Szóval beraktak egy ketrecbe, majd kimentek a helyiségből. Fájdalmak közepette ráztam le magamról a két macskát, mivelhogy eddig a hasamba kapaszkodva próbáltak navigálni. Lekuporodtam valahova, aztán egyre nehezebbnek éreztem a testemet, majd lehunytam a szememet.... elaludtam. Amikor felébredtem, különös érzés fogott el: újból ember voltam. Körülnéztem és két lányt pillantottam meg a ketrecen belül, de macskafülekkel!
-Halika! -mondta vigyorogva a lila hajú.
-Ömm... szia -szólalt meg a fehér hajú is, igen halkan.
-Sziasztok. -mondtam meglepetten. -Ti meg kik vagytok?
-Az én nevem Candy, ő pedig a testvérem, Kiwy. -válaszolt a lila hajú.... vagyis Candy. -macskák vagyunk... némi varázserővel.
-Én vérf... akarom mondani Lara vagyok. -válaszoltam. Nem tudtam, higgyek-e neki, de aztán úgy döntöttem, hogy ha hazudik, akkor széttépem és nem derül ki a titok. -Egy vérfarkas. Ekkor bejött egy férfi és tágra nyílt szemmel bámult minket, aztán kirohant a szobából. Kidugtam a kezemet a ketrec rácsai között, majd kívülről kinyitottam azt. Betörtem a legközelebbi ablakot, amin átfértem és már rohantam is a nagyvilágba. Hamar visszaváltoztam farkassá és a szagokat követve indultam el, amikor Kiwy megszólalt:
-Izé... hazavinnél magaddal minket is? Nincsen otthonunk és hát....
-Persze, ugorj a hátamra.. de előbb változz át!!! -hadartam. -Te is gyere Candy. Sofi-nál ellesztek majd. Én már kinéztem magamnak egy kutyát-t, és nem tudom, mennyire viszonyulna jól a macskákhoz... -Aztán a két macskával a hátamon elkezdtem rohanni. 

-Na nem, felejtsd el, most vitték el azt a dögöt, nem kell helyette rögtön kettő! -válaszolta Sofi anyukája, miután Sofia meg akarta tartani a két macskát, persze ő átlagos macseknak gondolta őket, mivel még nem mondtam el neki a dolgot, csak Candy macskaalakja rögtön elnyerte a tetszését, de Kiwy is egy dobhártyaszaggató "Jaj de cukiiiiiii"-t váltott ki Sofi-ból.
-Na anyu léccciiii... a macskák nem csinálnak rosszaságot és amikor te voltál gyerek, neked is volt egy macskád... csak nem akarod megfosztani a lányodat ettől az érzéstől.... naaaa kérlek. -persze Sofi anyukája erre az idióta szövegre rögtön megenyhült.
-Na jó, maradhatnak, de ha roszat csinálnak, akkor én nem tudom.... -de ekkorra már rég az emeleten ültünk a játszóban az egyik asztalnál. Sofi felrakta Candy-t az asztalra. Kiwy is kiugrott a kezemből és egyenesen Candy hátán landolt, mire Candy ijedten ugrott Sofi fejére.
-Jaj de aranyos, nézd meg. -mondta Sofi. Csak mondta, mondta, mondta és úgy éreztem mintha soha nem akarna vége lenni. Előhúztam a zsebemből a telefonomat és megkerestem a kedvenc játékomat, aztán csak bólogattam, hogy Sofi azt higgye, figyelek. Pár percig csak beszélt, és csak levegőt venni ált meg néha, amikor hirtelen sikított egyet, és amikor felnéztem (persze miután leállítottam a játékot, nehogy pontot veszítsek) nem láttam se Sofi-t, se a széket, de Candy-t ember alakban az asztalon ülni igen.
-Candy! Halálra ilyeszted szegény Sofi-t! Kiwy bezzeg tud viselkedni! -veszekedtem Candy-vel, közben pedig Sofi is felült. Annyira nem tűnt meglepettnek, persze az én átváltozásom után szerintem már semmi sem az.
-Nyau, na, nem kell így kiabálni... csak ismerkedni akarok. -mondta Candy durcásan. Aztán Kiwy is átváltozott embberé. Egy nagy reccsenés hallatszott, aztán az egész asztal öszedőlt, szegény Sofi meg pont leejtett egy pénzérmét és azért hajolt be az asztal alá, így az egész Sofi-n landolt.
-Jaj.... bocsánat... nem akartam..... -mondta Kiwy szégyenkezve.
-Látszik hogy én vagyok az idősebb és a megfontoltabb és a szebb és a jobb és az ügyesebb és a......
-Fejezd be Candy! Ezzel csak megbántod Kiwy-t! -mondtam, vagyis inkább üvöltöttem Candy-nek. Elkezdük összerakni az asztalt, de nem bírtam a csendet, így kitaláltam valamit, amivel szekálhatnám Sofi-t:
-Hé Sofi.... Nyugodj meg, majd ott leszek a temetéseden... és azt hiszem, hogy David-del fogok táncolni...- Erre Sofi felugrott, de akkora lendülettel, hogy az asztal teteje, ami eddig eltakarta Sofi-t, egyenesen rám esett és maga alá temetett.
-Inkább én táncolok Rain-nel a TE temetéseden! -mondta gyúnyosan Sofcsi (ne mondjátok el neki, hogy így hívom, utálja!!!)
-Azt csak szeretnéd! -löktem le magamról az asztal tetejét, aztán felugrottam és meghúztam Sofi haját, persze jó erősen.
-Na... naaaaaa...... auuu.... -kiabált Sofi, aztán fogta és megrántotta a pólómat, ami elszakadt.
-Óóóóóóó.... ezt most nagyon nem kellett volna! -kiabáltam Sofi-nak, aztán megfogtam Candy-t (aki eddigre Kiwy-vel együtt átváltozott macskává és a sarokba húzódott a veszekedés elől) és egyenesen Sofi fejéhez vágtam, mire szegény macska nem is tudta mit csináljon, és karmait beleállította Sofi arcára, aki lerántotta magáról Candy-t és a földhöz vágta.
-Valóban bunyót akarsz? Akkor legyen! -mondta Sofi és feltűrte a pólója ujját (ilyen NAGYON ritkán csinál, mert nem divatos, meg tudom is én) és elindult felém.
-Hát... te tudod, de ha ezzel az a szándékod, hogy meghalj, nagyon jó emberhez fordultál! -mondtam nevetve, persze nem gondoltam komolyan a dolgot.
-Aki ma meg fog halni, az csakis te leszel! -esett nekem üvöltve, és letépte a pólómat tehát csak az a rövidre szabott trikó volt rajtam, amit reggel azért vettem fel, mert amúgy átlátszott volna a pólóm.
-Pff... szánalmas, hogy ilyen mélyre süllyedtél! -vágtam vissza, majd én is letéptem a pólóját. Rajta csak egy ilyen csicsás akármi volt, szóval szinte semmi. Ekkor a földretepert. Ütött, rúgott, csípett, de én fogtam magamat és behúztam neki egyet, egyenesen az orrába. Erre ő sírva feült, de nem szállt le rólam, tehát lényegében rajtam... vagyis a hasamon ücsörgött. Még mindig sírva alaposan pofonvágott. Eleredt az orrom vére. Levertem magamról Sofit, hasra fordultam, és elkezdtem kúszni a telefonom felé. Ekkor Sofi teljes erőből fejbevágott, és egy vérsugár spriccelt ki az orromból a padróla. Elértem a telefonomat, megfogtam és zsebre vágtam. Ekkor belépett a szobába David:
-Ti meg... izé... ömm.... azt hiszem.... ne... nem is zavarok tovább... -azzal elvörösödve becsukta az ajtót. Egy- két másodperc eltelével idegesen vágta be, az előbb még oly halkan becsukott ajtót:
-Ti meg mi a szent szart csináltok?!?!?! Sofi, hogy csapolhattad le Lara vérét?! -üvöltött David teli tüdőből (pedig igen csendes típus, nagyon ritkán emeli föl a hangját, főleg Sofiaval szemben).
-Mi?? Én... ömm... csak... én nem is... -Dadogta szegény Sofi, aki nem is tudta miről van szó, persze nekem lövésem sem volt, mire is célzott David, de azért olyan képet vágtam, mint aki tudatában van a történteknek. Sofit valahogyan ki kellet vágnom ebből a szorult helyzetből, így szemtelenül odavetettem Davidnek:
-Csak olyan helyes vagy, hogy Sofi féltékeny lenne, ha velem táncolnál a temetésén... -ekkor értettem meg igazán azt, amit mondtam, és erre a következtetésre jutottam: EZ
 EGY HATALMAS BAROMSÁG VOLT! Persze David is kérdőn nézett rám, majd odasétált hozzám, és halkan a fülembe súgta:
-Ne csald meg Raint! 




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.