Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. fejezet- Ki is az új szomszéd?

2012.12.28

(Lara szemszögéből)

Élveztük a nyarat, minden nap a parton süttettük a hasunkat, jégkrémet ettünk, a fiúk meghívtak minket jégkására...  egyszóval: tökéletes volt az egész vakáció. Míg nem egy drámai, végzetes napon, amikor Sofiéknál dögönyöztük a macsekokat, Sofi anyja megkért minket valamire...

-Sofi, elvinnél az új szomszédnak egy kis ajándékot? Én most nem érek rá. -mondta Sofia anyja kedvesen, de ellentmondást nem tűrő hangon.
-Aha, szivesen! -válaszolta Sofia, majd lerobogott a lépcsőn. Én is követtem.
-Ez az? -kérdezte Sofi, majd felkapta a meggyespitét, és egyensúlyozva elindult az ajtó felé, nehogy leejtse a finomságot. Kinyitottam neki az ajtót, majd lassan elindultunk. Ám amikor már nagyjából öt méterre elhagytuk a kaput, iszonyatos pisilhetnék támadt rám.
-Ömm... Sofi... én.. nem bánod ha.... visszaforduluk? Majd jövök, csak... -dadogtam.
-Nem hagysz egyedül! Én tudod, hogy....
-Hogy félsz az idegenektől? Vagy nem mersz idegen házakba bekopogni? Esetleg arra gondolsz, hogy....
-Pofa be! A lényeg, hogy csak egy perc lesz, te meg annyit kibírsz. -mondta határozottan, felemelt fejjel.
Pár méter megtétele után már ott álltunk közvetlenül a régi, korhadt ajtó előtt, ami olyan szagot árasztott, mintha egy tehén öklendezte volna fel. Sofi bekopogott, de a régi ajtó hirtelen nagyon instabilnak tűnt, majd egy másodperc múlva elkezdett befelé dőlni, majd hangos puffanás és csattanás kíséretében ért földet, ahol a becsapódás ereje miatt nem hogy ketté, de három felé tört.
-Szerintem... menjünk mielőtt észreveszik... -mondtam suttogva.
-Elnézést! Izé... kidőlt az ajtaja! -kiabálta be Sofi a házba. Ekkor matatás hallatszott bentről. Én rögtön önvédelmi mechanizmusba kezdtem...:
-Ő volt, ő volt! -kiabáltam, miközben Sofira mutogattam.
-Ezzel nem sokat segítesz... -mondta Sofi, de amikor egy sötét, fölénk magasodó alak elállta az ajtót, elakadt a szava.
-Mit műveltek itt?! -hallatszott egy ideges férfihang.
-Izé... kidőlt az ajtó.. vagyis...- dadogta Sofi.
-Azt hiszem... elintéztem a WC-ügyet.... -mondtam suttogva.
-Mi van? -fordult felém Sofi.
-Becsurriztam... -mondtam suta vigyorral, már félhangosan. Ekkor a férfi, aki az ajtóban állt, felém fordult.
-Eddig észre sem vettem, kisasszony.... -mondta mostmár kedvesen. -Fáradj beljebb! -mutatta az utat befelé. Közben Sofi megállás nélkül magyarázkodott, és fel sem tűnt neki, hogy közben a férfi visszaillesztette a keretbe, és becsukta az orra előtt. Amikor feltűnt Sofinak, azonnal a sütire pillantott, vállat vont, és már fordult volna sarkon, amikor a férfi kinyitotta az ajtót és elvette tőle a sütit.
-Ó, és köszönöm... ja és az ajtó javításának a számláját majd elküldöm. -mondta kifejezéstelen arccal, majd becsukta az ajtót, és felém fordult.
-Szervusz! A nevem Fabio. Téged hogy hívnak?



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.