Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. fejezet- Mi történik, ha egy vérfarkast megharap egy vámpír...?

2012.12.31

(Sofia szemszögéből) 

 

-Hmm... szegény Lara... milyen ciki lehetett neki, hogy ott az új szomszéd előtt bepisilt... vajon vele takaríttatja majd fel az a pasas?? -elmélkedtem, miközben halálos nyugalommal sétáltam hazafelé. Már csak pár méterre voltam a kertkapunktól, amikor furcsa érzés kezdett gyötörni, mint amikor elfelejtek valami nagyon fontosat, például az angolházit. Elkezdtem gondolkozni, mire Kiwy jött elém, macska alakban, majd megszólalt:

-Hol hagytad Lara-t?
-Ömmm.... Úristen! Otthagytam Larát a szomszédnál, akinek betörtük az ajtaját!!! Vagyis én törtem be, de.... de jobb a másikra fogni. Azonnal szólnom kell David-nek.. egyedül nem merek odamenni!!
-Hát... hajrá! -mondta Kiwy, azzal elsliccolt. Azonnal felhívtam David-et, és mint kiderült, a parkban volt Rain-nel, szóval gyorsan magamhoz kértem őket, persze David egy pillanatra sem tétovázott, fél perc múlva már a szomszéd felé tartottunk. Amikor odaértünk, Rain határozottan kinyitotta az ajtót, de amit látott, az valahol a legféltetteb álmai legmélyebb, legsötétebb bugyraiban is csak halványan derengett. Lara egy faszéken ült a szoba közepén. Mellette két agyar csillant meg a félhomályban. Lara -az eddig éber, kapálózó, bekötött szájú lány- hirtelen sikításszerű hangot hallatott (már amennyire a bekötött szája engedte) majd a vérét szívó vámpír vállára borult. Pár másodpercig némán álltunk, és nem hittünk a szemünknek. Egyedül a vámpír nyelését lehetett hallani, és néha egy kevés matatást, amikor megtörölte a száját (furcsa: a vámpírok folyton összemaszatolják magukat és állandóan a szájukat kell törölgetniük. Mi lenne, ha alapból nem is maszatolnák össze magukat? Pláne nem mások vérével...) 
-Mit művelsz, te féreg?! -fakadt ki Rain a jelenet láttán. Amikor válasz nem érkezett, megszólalt David is:
-Fabio! Hogy vetemedhetsz arra, hogy ártatlanok vérét szívd?! -mondta David hangosan, határozottan, felsőbbrendűségére utaló hangon.
-Ömm... nem is olyan ártatlan... lepisilte ennek a hapeknak a lábtörlőjét...-mondtam halkan.
-Ez most nem érdekes és.... mi van?? Ez undorító!!! Ez az én barátnőm! -modta Rain.
-Emberek, próbáljunk inkább Lara megmentésére összpontosítani! Fabio az én.... bátyám, és mivel... -önelégült mosolyra húzta a száját- és mivel én vagyok az egyik legerősebb vámpír a klánomban... és persze a miénk a legerősebb klán is -ennél a résznél büszkén kihúzta magát-  ezért nagy veszéllyel állunk szemben! -bökte ki végül még mindig önelégült vigyorral.
-Nagy cucc, én meg az utcán nevelkedtem, erősebb vagyok, mint egy 11 fős amerikaifoci-csapat... egyedül, ember alakban. Na akkor? -büszkélkedett Rain.
-Nem akarom zavarni a kis... beszámolótokat, de Lara és az a vámpír elhúztak.... az ablakon... -mondtam, miközben Rain és David körül szedtem össze az üvegdarabkákat, és dobtam a kukába.
-Mi van? Miért nem szóltál?! Ha Fabio-n múlik, nem látjuk többé Larát... talán még holtan sem... -mondta David szomorú, szinte temetési szertartáshoz illő hangnemben.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.