Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. fejezet - Vámpír x Vérfarkas-Ennek nem lesz jó vége!

2013.01.01

(Lara szemszögéből)

A pillanat tört része alatt a rozoga házból egy még rozogább, de annál otthonosabb házba kerültünk. Nem nagyon voltam tisztában a körülöttem történtekkel, mivel még mindig kába voltam a vámpírharapás után. Azon elmélkedtem, mi töténhet körülöttem, amikor egy hang törte meg a feszült csendet:
-Szóval ott tartottunk... a nevem Fabio. Téged hogy hívnak? -mondta a vámpír unott hangon.
-Lara vagyok, és nem tárgyalok ilyen vérszomlyas vadállatokkal. -vágtam a fejéhez határozottan. 
-Na.... milyen kis felháborodott valaki. Csak nem megijesztettelek? Nem kell aggódnod, nem foglak....
-Pff... még hogy én megijedjek egy ilyen... -végignéztem Fabion-  piszkos kis semmirekellőtől megijedjek? Álmodban sem. -közöltem vele határozottan. -Amúgy meg hogy a frászban fért ki ez a hatalmas szék azon az ablakon??? -kérdeztem elgondolkodva a hangulat oldására, és persze saját magam megnyugtatására.
-Az ablak csak elterelés volt, te kis butus. Ha az ablakon jöttünk volna, tele lennél vágásokkal. Fogtam magam, és kisliccoltam veled... és a székkel a hátsóajtón.- mondta Fabio diadalittasan.
-Öööö... volt hátsóajtó? -kérdeztem elgondolkodva.
-Maradjunk annyiban, hogy volt. És most ha megbocsájtasz... -behúzott minden függönyt, az ajtókon lévő lakatokat pedig bezárta, azzal lassan elindult felém egy késsel a kezében.
-Mire... mire készülsz?! -kérdeztem idegesen, szinte sikítva.
-Semmi rosszra. Attól még, hogy elraboltalak, nem kell rögtön azt kikövetkeztetni, hogy ki akarlak nyírni! -csacsogott, miközben a késsel elvágta a kezemet és a lábamat a székhez kötöző furcsa, enyhén ragadós kötelet.
-A frászt hozod rám, remélem ezzel tisztában vagy! -mondtam kicsit kedvesebben, de még mindig idegesen.
-Pedig tényleg nem akarlak bántani, ha egyszer szeretlek. -bökte ki, de gyorsan a szájáhot is tapasztotta kezét, mintha valami hatalmas titkot mondott volna el ősellenségének.
-Ó, hát így állunk. Nem gondoltam, hogy valaha is tetszenék bárkinek... Rainen kívül persze, ezzel a kiábrándító természetemmel, de te tudod... -mondtam nagyot nyújtózkodva, majd kérdő tekintettel visszanézve Fabiora:
-De... ezek után mihez akarsz kezdenki velem?
-Hát... arra gondoltam, hogy veszek két repülőjegyet az első osztályra, és elmehetnénk Hawaii-ra... -mondta, majd egyik pillanatról a másikra egy fűszoknyában és kókuszdió-melltartóban találtam magam.
-Na jó... nem tudom, hogyan, de azt hiszem, nem is vagyok rá kíváncsi... -mutattam az öltözetemre (már ha ezt nevezhetjük annak), majd kivettem a kezéből az eredetileg viselt ruháimat, bementem az egyik helyiségbe, ami fürdőszobának tűnt, hamar átöltöztem, amikor pedig kijöttem, hatalmas vigyorral az arcomon megkérdeztem:
-Mikor indulunk?
-Én arra gondoltam... hogy most azonnal. -mondta, majd mellém állt, átölelte a vállamat, és elindultunk kifelé a házból, kifelé az utcából, kifelé a városból, kifelé álmaim helyére.... és hagytam, hogy a repülőtérre érve megfogyja a kezemet, felsegítsen a repülőre, engedje, hogy az ablak mellé üljek, ő pedig mellém, mert csakis egyetlen dolog lebegett a szemem előtt, amitől majd' kiugrottam a bőrömből: HAWAIIRA MEGYEK!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Sofi (szerkesztő), 2013.01.28 15:37)

Na Lara, tetszik a fejezet? Tudom, Fabio nem álmaid pasija, de egy ingyen út Hawaiira... még én sem mondanék nemet :D

Re: -

(Sofi (szerkesztő), 2013.01.28 15:41)

Ja, amúgy bocsi a fejezet rövidsége miatt, csak indultunk dokihoz, és pillanatok alatt csaptam össze a végét...

Re: -

(Lara(szerkesztő), 2013.01.29 18:42)

Nem rossz, de legközelebb megbeszélhetnénk mit írsz.

Re: Re: -

(sofia(szerkesztő, 2013.02.01 13:26)

Őőő.. lehet, bocsi xD