Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23. fejezet-A nagy elmélkedések, avagy: A haditerv!

2013.09.13

(Sofi szemszögéből)

-Semmi reakció? -kérdezte Charlotte, miközben mindenki csendben várta, hogy történjen valami.
-Nos, szimplán azért nem lepődtem meg, mert egy fajhoz tartozunk -állt fel David. Charlotte értetlenül nézett először ránk, majd Davidre, végül a tekintete Marco sápadt arcán állapodott meg.
-Ez alatt mit értesz...? -kérdezte Lara nővére félve, a lehető legrosszabbra is felkészülve.
-Csak én vagyok még vámpír, de nyugodj meg, bízhatsz bennem, nem fogok ártani Larának egy ujjal se. És nem én haraptam meg, mielőtt karót akarnál döfni a szívembe a dühtől vezérelve. A bátyám tette... Fabio... -erre a névre Ma
rco felugrott a székből.
-
Hol van? Megöltétek? Elmenekült? Merre?
-Nyugalom. Most ő is gyenge, de így sincs erőnk harcbaszállni vele. Most Lara is gyenge, Sofia ereje még nem teljesedett ki, te se vagy jó állapotban, én egyedül kevés lennék Fabio-hoz, még akkor is, ha Rain velem tart. Pláne, ha belekalkuláljuk azt is, hogy követői is vannak, tehát számítanunk kell arra, hogy jobb esetben egy "banda", rossz esetben pedig egy sereg vámpírral, démonnal, vérfarkassal és ki tudja mivel kell még szembenéznünk. Egyenlőre inkább az információszerzés legyen a fő célunk, ezzel párhuzamban a "toborzás", vagyis más, jó szándékú, harcképes fajtársaink felkutatása és bevonása. -mondta David határozottan, majd -mint aki elfáradt a sok beszédtől- visszaült a székre, majd a kezébe vette a teáscsészét és nagyot kortyolt belőle. Kínos csend telepedett a szobára, és ha ez nem lett volna elég, a félelem, a düh és a magatehetetlenség vibrált a levegőben. Lara szorongva a combja alá tette a kezét. Rain csak a szőnyeget bámulta, mint aki teljesen sokkot kapott. Én pedig magamban beismertem, hogy Davidnek igaza van. Ugyanakkor nem tudtam feldolgozni, hogy Fabio miért is olyan rossz ember? Valyon tett valamit a múltban, amivel kivívta David gyűlöletét? De hisz testvérek...
-Felesleges ezen rágódnod, annyit tudok mondani, hogy Fabio egy gyilkos. Nem azért támad ártatlan emberekre, mert túl kell élnie -azaz táplálkozna a vérükből- hanem puszta szenvedélyből. Egyszerűen szeret gyilkolni. De nem hagyhatunk ilyen lényeket ezen a világban. Felboríthatja az eddigi békét, egyensúlyt és harmóniát, ami uralkodott. Képzeld el, ahogy Fabio és a"bandája" sorra gyilkolják az embereket az éj leple alatt. Lesznek olyanok is -már ha méltók és elég erősek rá- akik átváltoznak. Ők is vámpírok, vérfarkasok vagy hasonló szerzetek lesznek. Már ha képesek lennének túlélni. De akkor is növekedne a létszámuk. És csak gyilkolnának, gyilkolnának és le sem állnának, egészen addig, amíg az emberiség a kihalás szélére kerül. Akkor Fabio és a serege uralma alá hajtaná a megmaradt embereket. Haszonállatként tartanának bennünket. Képzelj el egy világot, ahol az emberek úgy élnek, mint a disznók. -mondta David a szőnyeg sarkára meredve, üveges tekintettel.
-Szóljunk az embereknek, hogy óvakodjanak! -kezdtem a mondatot- Tartsanak maguknál karót és...

-Ha ilyen egyszerű lenne... ha megtudnák, mik is vagyunk valójában, kitörne a pánik. És minket is le akarnának mészárolni...
-De akkor mit tegyünk?! Mi más választásunk van még?! -állt fel Rain, majd amilyen felindulásból felugrott, úgy is rogyott vissza a székre.
-Már az előbb elmondtam. Teljesen nyilvánvaló a feladatunk. Rain, Lara, ti fogjátok kiszagolni a hozzánk hasonló lényeket. -kezdte David, de Charlotte közbevágott:
-Mi az, hogy Lara is?!
-Elfelejtettem volna mondani? Lara is vérfarkas. Rain változtatta át... és igen, ez a Rain volt az, aki lemészárolta a családotokat is... -mondta David, mintha direkt még nagyobb feszültséget akart volna kelteni.
-Ezt én is tudom. Felismerem... az a haj... az a tekintet... ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. -kezdte Charlotte először higgadtan, majd egyre dühösebb tekintettel, végül amikor már vörös volt a feje, visszarogyott a székre.
-De akkor... Miért engedted be egyáltalán a házba? -kezdte Lara, majd hirtelen Rain elé ugrott -És mielőtt félreértenéd, ezzel nem azt akarom, hogy küldd el vagy öld meg! -Aztán az asztalon heverő vajazókésre pillantott, amit egy mozdulattal fel is kapott onnan.
-Lara... -kezdte Charlotte- először is egyértelműsítsük a tényt, miszerint te és Rain jártok.
-Hát... izé.. vagyis az.. úgy van... -kezdte egyszerre a két fiatal, miközben a fejük a normál színből átcsapott először falfehérbe, majd főtt rákként kezdett izzani.
-Ezt vehetem igennek -mosolygott Charlotte. -Elsőre is sejtettem, bár nem voltam benne biztos. De most, hogy ezt tisztáztuk, miért akarnám megölni, megöletni vagy egyáltalán csak elküldeni?
-Ez nem az én napom... -motyogta az orra alatt David.
-Mondtál valamit? -nézett a srác felé mindenki.
-Ja nem, semmit! -kapta fel a fejét a fiú, majd közönyösen hátradölt és nagyot sóhajtott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.