Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. fejezet- A régi új barát

2011.12.19

Hirtelen valaki hátbatámadott. Elterültem a földön, ő pedig teljes erővel próbált lefogni, igen nagy sikerrel. Próbáltam a támadóm felé fordulni, hogy megnézhessem az arcát, de továbbra is a karjai tartottak fogva. Ekkor megszólalt a vámpír is:

- Engedd el, nem fog elmenni!
-Igen, uram.

Végre felállhattam, hát megfordultam, de abban a pillanatban elfogott a hányinger és szédelegni kezdtem. Nem tudtam mit tenni... Hiszen ő egy... farkasember!!! Ekkor hirtelen belesajdult a fejem, emlékfoszlányok léptek elő a tudatalattimból... Egy gátnál... egy telioldas este egy gyönyörű lány, vérrel borítva zokog, és a mellette álló szőrös alak, hirtelek rámordul... És hirtelen... újból a valóság, ami igazándiból nekem fáj.

-Szóval újból találkozunk, Sofia, kedves.- Szólalt meg a vámpír, igazán mély hangon, ami mégis... olyan ismerősen cseng, és annyira símogató és... egyszerűen leírhatatlan.

-Mégis... Honnan tudod, hogy ki vagyok?- Ébredtem fel abból  a különös, és mámorító érzésből.

-Amikor eljön az idő, mindent megtudhatsz. De nem most.

-Én, én... -Nem tudtam mit mondani, hiszen a barátnőm a ketrecen... vagy talán már a holtteste.... A gondolattól is összeszorult a gyomrom. Kellett nekem elhívnom a parkba. Kellett nekem olyan erőszakosnak lennem...  De akkor, és ott elhatároztam valamit: Az életem hátralévő részében arra fogok koncentrálni, hogy elpusztítsam ezeket a szörnyetegeket, akik... Ekkor a vámpír, mintha csak a gondolatomban olvasna (pedig végig nekem háttal állt) megszólalt:

-Hidd el, Sofia, minket nem pusztíthatsz el. Se te, sem pedig a te kis barátnőd. Ezt jól vésd az eszedbe. Ez nem csak egy különös nap a életedben, hanem egy olyan nap, ami az egész életedet megváltoztatja majd! -És végre megfordult és egyenesen rám nézett. Két hatalmas agyar, a vörösen izzó szemébe lóg a fekete haj... milyen ismerős látvány... És mégis annyira újszerű... Még mindíg nem nyögtem ki egy árva szót sem. Nem is akartam. De pár pecnyi hallgatás után már nem bírtram, felvetettem neki a kérdést, amit már rég fel akartam tenni, de csak most volt hozzá bátorságom:

-Ugye nem öltétek meg Lara-t??
-Dehogy. Nem áll szándékunkban, főleg most hogy...

-Hogy?? Mit tettek vele??!!- Teljesen kétségbeestem. Nem tudtam, hogy most mi fog következni de valamit sejtettem, amitől nagyon féltem.
-Vérfarkas lett. Én változtattam át...-Büszkélkedett egy hang a hátam mögött.
-De te nem farkasember vagy??? És egyáltalán mi is a külömbség a kettő között???- Kérdeztem értetlenül.
-Nos...igen sok minden, amiket nem sorolok fel.- válaszolt most a vámpír.-Ekkor a ketrecben megmozdult Lara teste. Felemelte a fejét. Körbenézett és rögtön rámkiáltott:

-Menj innen Sofia! Ne akarj úgy járni, mint én!
-Sofiát nem bántjuk, és hidd el, nem jár úgy, mint te.Nem változtathatom át, míg meg nem kapom az "engedéjt"- vélekedett a szőrös farkaslény.
-Nem. Sofia, te többet jelentesz számomra annál, minthogy hagyjalak átváltozni, hagyjalak szenvedni majd, amikor beköszönt a telihold...-Mondta a vámpír, de olyan hangon, amitől azt hittem, hogy ott a helyszínen elolvadok.




 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.