Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet- A titok

2011.12.30

-Ezt hogy... hogy érted? Hogyhogy többet jelentek neked... Csak nem a véremre szomjazol?!
-Ugyan, ne beszélj butaságot. Már amióta létezel ezen a világon, tudod jól hogy mit is jelentesz te nekem... csak nem emlékszel rá.- Mondta a vámpír, közben elmerengett valamin. Én sejtettem, hogy az a valami a múltunk. De nem mertem megkérdezni. Aztán minden némaságba burkolózott. Úgy éreztem magam, mintha... leírhatatlan volt. De ez nem az az érzés, amikor félek, vagy kíváncsi vagyok valamire. Ez most teljesen más... valami, amit még soha nem éreztem. Azaz már igen, és tudom , hogy mi ez... Ez a szerelem. Éreztem már.. de ez több annál, mint amikor Rain-nal voltam. Ez annál sokkal több. A csendet a vámpír törte meg. Közelebb lépett hozzám, megszólalt:
-Te is ezt érzed? Te is tudod mien ez? Örülök.- a vállamra tette a kezét. Ekkor újabb emlékképek jelentek meg. Egy tavaszi erdő, mindent virágok és virágszirmok borítanak, amikre rásüt a hold halványan derengő fénye... és egy vápmpír... egy kislány, aki olyan 6 éves lehet... Egymást ölelik... A vámpír pár évvel idősebb... olyan 3 év lehet közöttük. Ekkor újból a valóságra ébredtem. Ez a látomás... annyira ismerős, mintha csak én éltem volna át... Ebben a pillanatban a vámpír levette a kezét a vállamról, és szorosan megölelt.
-Igen. Az te vagy. És én. Ne lepődj meg semmin. A múlt és a jelen teljesen más. Akkor és ott még a nevemet sem ismerted... Akárcsak most.
-Tényleg? Valóban én voltam ott?
-Igen.Tudod mit... Ha megtudhatnál valamit a múltról, akkor velemjönnél egy helyre, ahova rajtad kívül nem engednék be senkit?- Elgondolkodtam. Úgy tűnt, bízhatok benne.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.