Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A snob kutya

2012.08.15

 

 

Stons,az idős úriember morogván,az ötórai tea idejét szigorúan beatartva haladt a hangulatos kis utcán a Blenkin teázó felé.
   Az utcai muzsikus Stons közeledtére hátat fordított,mint ahogy ezt sokan mások is tették.Stons egymagában ücsörgött a teázóban,komoran szürcsölte kihűlőfélben lévő teáját,majd hirtelen felpattant,mint akinek fontos dolga akadt,és hazasietett.
   A csöndes havazásban a hópelyhek lassan szállingóztak a macskaköves útra.Egy fehér kölyökkutya andalgott a decemberi sötétségben.Néha megállt,a levegőbe szimatolt,majd komótosan továbbügetett,egyenesen Stons birtoka felé.Ott körbeszaglászott,majd miután gyorsan behabzsolta a Stons szakácsa által kirakott bifsztekmaradékot,kényelmesen összegömbölyödött,és a csendes éjszakában álomba merült.

Másnap Stons úgy tett,mintha észre sem vette volna a kerítése előtt kuporgó kutyát,aki mint egy léket kapott és megfeneklett csónak,úgy ült a háromméteres vaskerítés előtt.

A hat hónapos kiskutya Stons után szegődött,és egyméteres távolságból követte a mogorva úriembert.az emberek mosolyogtak rá,úgy vélték,Stons kutyája.

 

-Drága kis tünemény-hajoltak le az idős hölgyek a sovány kiskutyához.-A magáé?-kérdezte szelíd mosollyal egyikük.

 

Stons elfordította a fejét,tudomást sem vett a meghatott hölgyekről,miközben a járdaszegélynél várta,hogy elhaladjon a szódát szállító lovas kocsi.A kiskutya szorosan Stons lábánál várakozott,és miután a gügyögést szimpatikusnak találta,hanyatt dobta magát a hölgyek előtt.

 

Stons meghagyta a szakácsnak,hogy neetesse a kóbor kutyákat,mert egy nagy termetű kölyökkutya náluk landolt.A szakács bólintott,tudomásul vette,miközbn a hallból kifele jövet magában kuncogott.Elképzelte ugyanis,milyen látványt nyújthatott mogorva ura,a csapzott kölyökkel a nyomában.

Másnap délután,amikor Stons szokásos útjára indult a teázó felé,a bozontos kiskutya ismét nemkívánatos kísérőként csatlakozott hozzá.A mogorva úr olyannyira méltóságán aluinak tartotta,hogy lealacsonyodjon egy négy lábón járó hazátlanhoz,hogy még csak el sem kergette a kutyát.A kiskutyát azonban szemlátomást nem zavarta Stons komor hangulata,és némán követte a teázóig.

Ott nyugodtan megvárta,majd hazakísérte,este pedig örömmel bekebelezte a szakács által kirakott ételmaradékot.

 

Az emberek a karácsonyra készültek,megkezdődött az ünnepi bevásárlás,mindenki sietett,egyedül Stons lépkedett megszokott útján,a Lengs Streeten a teázó felé,nyomában a kiskutyával.Senki sem várta a karácsonyi ünnepen.A kölyökkutya legalább annyira gyászos képet vágott,mint amilyen komor volt Stons.

 

A lámpák fénye megvilágította az érintetlen hótakarót.A kiskutya egyedül,összegömbölyödve feküdt a kihalt utcán,Stons kerítése előtt.Reszketett a rettenetes hidegben,mégem indult el valami melegebb helyet keresni.Később már nem pihent a krítés előtt,kifeküdt nyomát betakarta a hó.

 

Karácsony másnapján minden csendes és kihalt,még a Blenkin is zárva tart.

Két nap múlva ismét megjelent Stons a Lengs Streeten sarkán,nyomában a kiskutyával.A komor úr a tőle megszokott módon,méltóságteljesen sétált,aranyozott végű bőrpórázon vezette a kölyökkutyát.

-Milyem szép,hogy hívják?-kérdeztem Stonst.Az idős úr félrekapta tekintetét.

-Gyere Loyd,sietnünk kell-mondta sürgetően.

Loyd rám tekintett,és legalább annyira lenézően,mint a gazdája,kecsesen haladt a hideg decemberi délutánon hazafelé,az otthonába.Megdöbbenve néztem utánuk.Tudjam,hogy Stons beképzelt,de úgy tűnt,a kutyája sem külömb.Szenteste megtalálta zsák a foltját.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.