Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet - A bajba került lány

2012.08.24

A szél az arcába csapott. Ahogy Kleo éppen Moon hátán lovagolt, úgy érezte,  mintha a menyországban lenne. Moon lassított, majd megállt.
-Jól van. Most pihenjünk egy kicsit. - Kleo leszállt lova hátáról, és beleült a puha fűbe. A hátát nekivetette egy fának, majd táskájából egy szendvicset kotorászott elő. Ránézett az órájára. Már két óra, lassan azért ebédelni is kéne.
-Na akkor együnk! -mondta boldogan, mert már hangosan korgott a gyomra az éhségtől. Tíz perc múlva már nem volt semmi a szendvicsből, és Moon is jóllakott, hála a puha, selymes fűnek, ami kizárólag ezen a tisztáson terem. Kleo összegyűrte a fóliát és visszarakta a táskájába, majd felpattant Moon hátára.
-Mehetünk? -Moon elindult, először csak lépésban haladt, de nem sokára már vágtázott. Újból az a csodálatos érzés fogta el, amikor csak ő, a lova, és a szabadság érzése. Hozzá tudott volna szokni a mindennapi lovagláshoz, a mindennapos kóborláshoz, hogy nem kell tanulnia... De hát ez a nyári szünet. Ugyan általában minden szombaton eljönnek reggel és este hazamennek, de a nyári szünet más. Nyári szünetben első héten még tanulnia kell, aztán eljönnek ide. Erre a helyre, ami számára maga a paradicsom, és itt töltenek egy hónapot. Itt nem kell tanulnia, és mindig itt van neki Moon, ha szomorú, ha boldog, ha csalódott, ha bármikor szüksége lenne valakire, hogy meghallgassák, vagy ha csak egy kis társaságra vágyna... mindíg.  Nem a városi forgalom, hanem ez a nyugodt, békés, csöndes hely. Ő ide tartozna. És ide is tartozik, csak a felnőttek még nem jöttek rá erre. De sebaj. Jó neki így is, és egyszer majd úgyis teljesül a nagy álma, hogy ideköltözzenek, csak várnia kell rá. Addig is jó lesz neki így és...
-Segítség! Segítség! -szakította félbe gondolatmenetét egy nagyjából vele egy idős lány hangja. Kleo megindította Moont és egyenesen a kiáltozó lány felé vették az irányt, egyészen egy szakadék pereméig. A túloldal nem volt nagyon messze, simán átugratta volna Moonnal, de a másik oldalon egy ló sétált föl-alá, és nagyon gondterheltnek tűnt. Amikor Kleo leszállt Moon hátáról, és belekukkantott a szakadékba, egy nagyobb peremen, nagyjából két méterrel lejjebb látott egy szőke hajú lányt. Első látásra 12- 13 éves lehetett, akár csak Kleo, aki egyik vörös hajtincsét eltűrte az arcából, mire elpattant a hajgumi és az ősszes haja az arcába borult. Felállt, eltűrte haját és elkiáltotta magát:
-Megsérültél?!
-Nem olyan komoly, csak pár horzsolás, viszont nem tudom mozdítain a bal karomat! -válaszolt a lány.
-Maradj ott! Mindjárt hozok segítséget! Addig is ennyivel próbáld meg beérni! -Ledobta a táskáját, ami szerencsére könnyen, egy kézzel is kezelhető volt, emellett az ételek is így voltak csomagolva és a kulacsa is ilyesmi volt, hála anyukája előrelátásának. - Egy kézzel is menni fog!
-Köszi- válaszolt. Tíz perc múlva Kleo megpillantotta a farmot. Nemsokára már visszafelé vágtázott anyukája társaságában, aki egy gyönyörű fríz, Rómeo hátán lovagolt és Jack, a farm tulajdonosának fiával, aki kedvenc lova, egy morgan, Dream hátán vágtázott egyenletes tempóban. Aztán eltelt még tíz perc. És elérték a szakadékot. Kleo anyukája leeresztett egy kötelet, kikötötte egy fához, de azért még tartotta is.
-Na, ki megy le? -kérdezte, de látszott rajta, hogy nem akarná bajba sodorni a saját gyerekét, azt is tudta, hogy ha Jacknek valami baja lesz, neki kell mindent fizetnie, de annyira nem bízott a fiatal gyerekekben, hogy ő maga menjen le.
-Majd megyek én! -mondta egyszerre Jack és Kleo.
-Kő- papír- ollózzatok! Aki veszít az megy! -mondta az aggódó anyuka, aki persze tudta, hogy ha a saját épségükről van szó, akkor azért oda fognak figyelni a gyerekek is.
    Nagyjából öt percen keresztül játszottak, és mindig egyforma volt. Egyszer papír,papír, kő, kő,  olló, olló aztán megint papír, papír  és utána olló, olló, kő, kő... hosszú, de mindíg ugyanaz.
-Na tudod mit? Én lemegyek, te meg fönt vársz majd és felsegíted. -mondta Jack igen bölcs hangnemben, amit amúgy a hangulat oldásához viccnek akart használni, de ettől csak még komolyabbnak tűnt a helyzet.
Nagyjából tíz perc elteltével a lányt kihozták és megtudták a nevét is: Rebecca.
-Köszi... -mondta Rebecca.
-Áhh... Semmiség- monda Jack és Kleo teljesen egyszerre. Amint kiderült, Rebecca egy igen mosolygós és barátságos lány. Mintha csak Kleo ellentéte lenne. Ugyanis Kleo egyedül a lovakkal bánik így, amúgy elég elutasító, makacs és csak nagyritkán mosolyog, kivéve, ha lovagol. Akkor aztán nem lehet elrontani a hangulatát semmivel. Jack nagyon jóban volt Kleo-val, minden nap együtt lovagoltak ki és minden istállóbeli feladatot közösen végeztek el. Volt valami különös a levegőben, amikor Jack és Kleo együtt voltak.  Ők ketten csupán csecsemőkoruktól kezdve barátok, de valahogy mégis... volt valami furcsa, amit senki sem értett meg.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.