Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet -Tragédia

2012.08.24

Rebecca az éjszakát a farmon töltötte. Ő is és Sun is, ugyanis így hívják a lovát, jól tűrte az éjszakát. Mint kiderült, Rebecca árva. A szülei egy autóbalesetben haltak meg, még mikor Rebecca csak két éves volt . Rebeccát az egyik közeli farm tulajdonosa vette magához. Rengeteg furcsa egyezés volt az ő és Kleo életében. Kleo szülei is egy autóbalesetben haltak meg, csak Kleo-t nem egy farmtulajdonos fogadta magához, hanem egy egyszerű tanár, aki hétvégente lovasoktatóként dolgozott ezen a farmon. Bár nagyon furcsa ez az egész, legalább volt annyi eszük hogy a mostohaszüleiket is bevonják a dolgokba, hiszen így többre mennek, és jobb híján a rendőrségen a szülők jobb kamusztorikat találnak ki, mint a gyerekek, bár végül is minél fiatalabb az ember, annál nagyobb a fantáziája is... De nem is lényeges. Másnap reggel a két lány bevonta az ötletükbe Kleo anyukáját, amit az éjjel találtak ki, mi szerint ellovagolnak Rebeccáék farmjához, azután Becca apjának is elmondják a sztorit, és a reakciójától függően lesz a folytatás, ami az lenne, hogy ellovagolnak a levéltárhoz meg hasonló helyekre és a szülő vagy szülők segítségével kutatják a dolgot. A lányoknak fogalmuk sem volt, mik várnak rájuk, de egy valamiben azért biztosak voltak: Jack-nek is tudnia kell a dologról, hiszen ha Kleo gyermekkori barátja, akkor talán Rebeccát is ismeri... és talán tud is valamit.
Megreggeliztek, majd azonnal az istállóba siettek. Jack-et is ott találták, ahogy azt sejtették is.
-Amíg lecsutakoljuk a lovakat, elmondunk valamit. -mondta Kleo titokzatosan -Te is segíthetsz Becca. Már ha jól érzed megad.
-Nyugodj meg, tökéletesen vagyok! És nagyon szívesen segítek bármikor. -válaszolt mosolyogva Rebecca, majd nekiállt a csutakolásnak, és a többiek is követték.
-Jack. Lehet, hogy én és Rebecca talán testvérek vagyunk. -Jack keze megállt, aztán a fiú pár másodpercig elgondolkozott, majd elnevette magát.
-Ez nem olyan vicces! -szólt rá Becca.
-Ugyan már! Te és Kleo, mint testvérek?! Lehetetlen. Hiszen Kleo olyan komoly, te pedig... hát... -Nem tudta úgy elmondani, hogy ne bántsa meg Beccát - Vagyis Kleo soha nem mosolyog... vagyis hát csak ha lovagol, vagyis izé... ömm... -Jack elvörösödött fejjel elhalgatott és folytatta a csutakolást.
-Tudom mire akartál kilyukadni, de nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a szüleink egy napon haltak meg, ugyanabban a városban, akkor voltam két éves, akár csak Becca és az is egyezik, hogy a rendőrök szerint az az ember, akivel ütköztek, ittas volt. Ha még mindíg ellenvetésed van a dologgal kapcsolatban, akkor ezt magyarázd meg nekem. -mondta Kleo.
-Bocs -mondta Jack. Kleo nem akarta ezt annyiban hagyni, és visszaszólt volna, de Jack olyan bűnbánó arccal nézett rá, hogy inkább csöndben maradt.
Este felé kilovagoltak Beccáék farmja felé. Jack is velük tartott, mert nagyon kíváncsi volt az igazságra, emellett nem akarta magára hagyni Kleo-t. Ahogy lovagoltak, egyedül a lovak lélegzetét és a paták dobogását lehetett hallani. Néma csend. Mentek és senki sem mert megszólalni. Aztán egyik pillanatról a másikra, mintha Moon megérezte volna, gazdája mennyire feszült, hirtelen nekiindult. Semmi előrelátható jel, csak megindult és rohant, mint az őrült. Kleo alig bírt a nyeregben maradni, nemhogy akármilyen utasítást adjon a lónak. Aztán hirtelen egy tisztás puha füvén találta magát. Moon életében először ledobta. Miért tette? A kedvenc lova, akit annyira imád, és mindíg kedvesen bánik vele, most ledobta. Pedig Moon mindíg nagyon ügyel, hogy gazdájának ne essen baja. De most mégis ledobta. Kleo nem volt rákészülve az esésre, hiszen a farmon mindenki Moon-t tartotta a legnyugodtabb lónak. Még azok is nyugodtan ráülhettek akár egyedül is, akik életükben akkor lovagolnak először. Ezért volt az, hogy Kleo kobakot sem viselt. És semmi egyéb  védőfelszerelést. Amint ezek a gondolatok kavarogtak Kleo agyában, hirtelen meglátott egy nagy, szürkés foltot, majd kirajzolódott Moon feje. Amilyen szomorúan pillantott Kleo-ra, szinte már jobban sajnálta a lovat, mint saját magát.
-Kleo! Kleo! Jól vagy? Minden rendben? Kleo, válaszoooolj! - kiabált Jack, de Kleo számára a hangja olyan távolinak tűnt, mintha az erdő másik feléből szólt volna. Kleo agyában csak úgy cikáztak a gondolatai, de leginkább attól tartott, hogy ha meghal, akkor talán Moon-t elaltatják, akár csak Moon apját. Szörnyű lenne, Kleo úgy érezte, mintha tőrt forgattak volna a szívében. Az a ló olyan köze állt hozzá, jobban szerette, mint akárki mást a világon. Moon volt az egyetlen, aki előző életéből megmaradt. A szülei halála előtt három héttel volt először lovagolni. Bár még csak két éves volt, nagyon szerette a lovakat, és addig unszolta szüleit, míg el nem mentek a legközelebbi lovardába. Ott találkozott Moon anyjával.
-Ana, apa! Sép paci! Ény sejetném! -hangzott fel Kleo agyában az az ismerős, és lényegében életét megváltoztató mondata.
-Úgy is nem rég volt a születésnapja, hadd legyen vele boldog. -hangzott fel egy férfi hang.
-Na jó, legyen -szólalt meg egy lágy, de határozott női hang is.
-És ény? Nyekem is kejj paci! -szólalt meg egy másik kislány hangja is.
-Na jó, aztán egy hónapig ne is kérjetek mást -szólt megint a női hang. Aztán odasétáltak az eladó lovakhoz és megpillantottak egy lovat, aki iszonyúan hasonlított Sun-ra. Közöttük állt Moon anyja is. Gyönyörű ló volt, azonnal megtetszett neki, és a ló is igen kezes volt, hát miért ne lehetett volna az övé? Megkapta, de a lovardában maradt, mivel nem tudták volna máshol tartani, és hetente jöttek látogatóba. Pontosan a szülei halálának napján derült ki, hogy Sugárnak, mivel ez volt Moon anyjának neve, csikója lesz, és mivel Sugár lényegében Kleo "tulajdona" volt, így a csikója  is. És Moon volt a fordulópont a régi és az új élete között. Bár Sugár első csikója Pehely volt, de ő születése után pár perccel elpusztult. Kleo nagyon szomorú volt, főleg, hogy akkor már a szülei is halottak voltak, akár csak Pehely. Az árvaházból minden héten egy nő vitte el a lovardába. Kleo már hét éves volt, a másik lányt örökbe fogadták, de őt még mindíg nem. Aztán a nyolcadik születésnapja előestéjén örökbefogadta a mostani nevelőanyja, aztán a születésnapján megtudja,  hogy megszületett Moon. És onnan kezdődött el a mostani élete.
Amint ezek a gondolatok nyomasztották Kleo-t, lassanként mondatfoszlányokat hallott a körülötte lévők bezsélgetéséből:
-Úr isten, mi történt?
-Kleooooo!
-Jézusom, valaki csináljon valamit!
-Becca, lovagolj el a farmotokra és szólj valakinek! -és ehhez hasonlók. Bár Kleo szerette volna mondani, hogy semmi baja, ám amikor próbált megszólalni, azonnal éles fájdalom járta át az egész testét. Amikor levegőt vett, iszonyatos fájdalmakat élt át. Egyszerűen csak arra tudott gondolni, hogy miért nem halt meg azonnal. Akkor nem kellene most szenvednie...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.