Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet -Szerelem a kórházban

2012.08.24


Amikor Kleo kinyitotta a szemét, egy iszonyúan zokogó fiút és egy szomorúan, de azért komolyan figyelő nőt látott. Aztán kicsit elfordította a fejét és egy pityergő, szőke hajú lányt és egy magas, kövér, nagyon komoly arcot vágó férfit pillantott meg. Megpróbált felülni, de a hatalmas fájdalom és a szoros, átvérzett közések nem engedték.
-Kleo, maradj fekve és ne mozogj. -mondta kissé szomorkás hangon a kövér férfi.
-Maga meg kics... -de elcsuklott a hangja és a mondatát se fejezhette be, egyrészt, mert a fájdalom ismét az útját állta, más részt pedig meglepetten jött rá, hogy a szőke lány Becca, még mindíg könnyes szemmel megölelte a férfit.
-Mostantól a nevelőapád - válaszolta határozottan a férfi. Kleo szeme könnybe lábadt. Nagyobb arányban a fájdalomtól, kisebben pedig egyszerűen az "apa" gondolattól. Neki már mióta nem volt apja, nem lehetett részese annak az érzésnek, amikor hazaérkezik az iskolából és az apja megkérdezi tőle, hogy milyen volt a napja. Nem mondhatta, hogy: Apa, képzeld, kaptam egy ötöst! És egyedül az én dolgozatom volt hibátlan!
Nem. Soha, senkinek sem mondhatta ezeket. Pedig szívesen megtette volna, hiszen ő volt a legjobb tanuló az évfolyamon.
-Én...én... miért...-Kleo csak dadogott.
-Mindent elmondunk, amint jobban leszel. -mondta a férfi, azután az ajtó felé nézett, amin éppen bejött egy orvos - De biztosan nem most. Kérlek, hagyd, hogy az orvos megvizsgálhasson.
-Megkérhetném önöket, hogy menjenek ki a vizsgálat idelyére? Egy valaki bentmaradhat majd. -mondta az orvos.
-Kleo, döntsd el te, hogy ki maradjon, de gyorsan, ha lehet. -mondta Kleo anyukája.
-Jack -mondta gondolkodás nélkül -Jack maradjon.
Mindenki kiment a szobából. Egyedül Jack maradt. Kisírt szemmel ült le az ajtó melletti sarokban egy székre, hogy ne legyen útban.
-Hogy érzed magad... ömm...
-Kleo -mondta Jack -Kleo-nak hívják.
-Köszönöm.- válaszolta az orvos -Akkor Kleo, hogy érzed magad?
-Pocsékul, de megvagyok.- mondta Kleo durcásan. Nem szerette, ha idegenek tudják a nevét.
-Biztosan itt kell töltened legalább egy hónapot. A javulásod ütemétől függ. Lehet, hogy hamarabb hazamehetsz, lehet, hogy hosszabban elnyúlik a dolog. -Az orvos elmondott mindent, ami fontos lehet, majd komolyan nézett Jack-re, majd vissza Kleo-ra. -Mondanom kell még valamit. Nem fogsz neki örülni. Mondjam el most, vagy várjunk, amíg átgondolod az idáig hallottakat.
-Nyugodta mondja most.-válaszolta Kleo illedelmesen.
-Jó. Készülj fel, és ne gondolj rögtön a legrosszabbra. A te döntésed lesz, senki nem fog beleszólni.
-Rendben.
-Lehet, hogy egy életre megbénult a bal lábad. A jobb pedig annyira súlyosan sérült, hogy térdtől lefelé lehet, hogy amputálnunk kell. -mondta az orvos. Próbált nem sírni, de átérezte Kleo fájdalmát, és így is végigfolyt egy könnycsepp az arcán. -Előfordulhat, hogy ha nem hajtjuk végre a műtétet, akkor akár bele is halhatsz. Persze ez nem biztos, ha úgy döntenél, hogy megműtsünk, akkor is várnánk még legalább két hetet, hátha mégsem kell.
-Ér....ér..érte.....értem.-mondta Kleo, majd nyelt egy nagyot. Eszébe jutott, hogy ha megbénul, vagy amputálják a lábát, akkor lehet, hogy fel kell hagynia a lovaglással. -Magunkra hagyna?
-Persze- azzal kiment az orvos is. Csak ketten maradtak. Ő és Jack. Hosszú percek teltek el némaságba burkolózva. Még a lélegzetüket sem lehetett hallani. Aztán Jack hirtelen felállt és odament Kleo ágyához. Állt és nézte a lányt. Aztán kigördült egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj! Kérlek ne! Ha te sírsz, én is sírni fogok. -mondta Kleo, aztán elkezdett vörösödni a szeme. A szülei halála óta most fog először sírni. De mégsem. Jack letörölte a könnycseppet az arcáról és leült Kleo ágyának szélére. Kleot teljes nyugalommal töltötte el, ha a fiú a közelében volt.
-Kleo, egy dolgot már rég el akartam neked mondani, csak sosem volt hozzá bátorságom. -mondta Jack rákvörös fejjel. -Én... én...
-Te... te... -mondta bohókásan Kleo.
-Nem, ez nem vicc, amit most mondok, hanem komolyan gondolom. És tényleg komolyan.
-Jó, de akkor mondd végre!
-És nem fogsz kinevetni?
-Nem. Hiszen te vagy a legjobb barátom.
-Jó. Én...... szeretlek. -mondta Jack, de a feje színe lassan átcsapott rákvörösből hófehérbe, amikor meglátta, hogy Kleo sír. -Sajnálom, nem akartalak megbántani, bocsáss meg, ne sírj, ne kérlek Kleo!
-Ugyan már te hülye. Nem sírok... nevetek. -szipogott Kleo. Vagyis lassacskán már fuldoklott a nevetés és a sírás furcsa keverékétől. Aztán óvatosan felült. Odahajolt Jack- hez.
-Nekem is mondanom kell valaimt. És hidd el, egyáltalán nem bánom amit mondtál. Én is már mióta gondoltam arra, hogy elmondom neked, mit is érzek. Csak nem mertem. De most ezután a halálközeli élmény után úgy gondolom, hogy ki kell használni az életet, amíg tart. Ezért is akartam azt, hogy te maradj. Hogy elmondhassam. De ehelyett te kezdeményeztél -mosolyodott el Kleo.
-Hát... ömm... mit is mondhatnék -vörösödött el Jack ismét.
-Ne mondj semmit. Csak gondolj. Úgy is megértelek. -kacsintott  Kleo a fiúra.
Másnap , amikor Kleo felébredt, egy orvoscsoportot pillantott meg az ágya végénél. Mellette állt Jack és Becca, de úgy vigyorogtak, mintha a világon a legjobb vicceket hallották volna. A másik oldalán az anyja és hát... a nevelőapja állt. Ők is mosolyogtak. Kleo nem bírta felfogni, hogy mi is lehet ilyen mulatságos. Aztán megszólalt az orvos.
-Jól sikerült a műtét. Így megmenekült a lábad. Legalább is a bal biztosan. -mondta az orvos olyan vidáman, mint ahogyan Kleo beszél a lovához.
-Mi... milyen műtét? Mi.. mikor és hogyan és... -ekkor eszébe jutott, hogy tegnap este beszélt vele az orvos. Kleo azt mondta, hogy nem akarja, hogy levágják a lábát. Az orvos viszont azt mondta, hogy a bal még talán menthető egy műtéttel, de igen kockázatos. Lehet, hogy a műtőasztalon hal meg. De Kleo mindenképp meg akarta menteni a lábait. Így ezt választotta. -Ja, már tudom. És mennyi idő kell, hogy felépüljek? Mikor lovagolhatok megint? És...
-Nyugalom, mindent a maga rendjében. A felépülésed legkevesebb két hónap. Ha felépültél utána még két- három hétig nem lovagolhatsz. És nem is erőltetheted meg a lábad. Meg attól is függ a dolog, hogy mi lesz a jobb lábaddal. -ekkor az eddig még vidám orvos elkomorodott -Mert ha amputáljuk a másik lábad, akkor az előbbi. Ha nem, akkor... talán soha. -Kleo arca olyan volt mint valami kaméleon. Egyszer vörös, aztán falfehér, sőt, volt amikor a dühtől szinte lila.
-Én.. mindeni kifelé a szobából! -Kleo teljesen kikelt magából. Hiszen... ő szinte soha nem kiabál és nem is beszélt még ilyen hangnemben egy felnőttel sem. -Izé... elnézést én...
-Semmi baj. Tudom, váratlanul ért a dolog. Most azért magadrahagyunk.-válaszolta az orvos kedvesen.
-Jack.... -mondta Kleo olyan halkan, hogy a mellette álló anyja sem hallotta meg. -Jack... .ismételte Kleo kicsit hangosabban.
-Igen? -nézett fel Jack, aki eddig a padlón lévő porszemekkel szórakozott.
-Kérlek, maradj itt. -mondta Kleo ismét igen halkan, de mivel most Jack figyelt, így hallotta is.
-Rendben -érkezett a halk válasz a halk kérésre.
-Akkor itt is hagyunk benneteket. Rebecca és az apja ittmarad a kórházban. Majd az ebédedet is ők hozzák. Nekem sajnos vissza kell mennem a farmra, de tudom, hogy itt jó kezekben leszel.- mondta Kleo anyukája - És Jack, vigyázz Kleo-ra. -azzal kiment a szobából.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Evelin, 2012.08.31 04:03)

Nagyon jó a történet!! ;D

Re: -

(Lara (szerkesztő), 2012.08.31 17:48)

Köszi. :) De Sofia írta.

Folyt.

(Viki, 2012.09.01 20:44)

Lesz folytatása a történetnek?? Amúgy nagyon szuper lett!!!:))

Re: Folyt.

(Sofi (szerkesztő), 2012.09.03 18:48)

Még jó hogy lesz folytatása :) már dolgozunk rajta, csak igen nehéz megírni egy történetet, főleg, hogy közben a sorozatgyilkos-t is folytatjuk, abban pedig Lara is segít, ebben meg nem, mert nem csípi a lovakat.... és most még az iskola is elkezdődött, így a szerkesztésre is kevesebb időnk jut... plána a történetírásra. Már nekiálltam a 4. fejezetnek, de még kell egy kis idő, hogy szép, kerek történet legyen, de sok izgalom lesz, annyit elárulok :)

Re: Re: Folyt.

(aliz, 2012.09.22 17:46)

gratulálok!Nagyon jó történet.

Re: Re: Re: Folyt.

(Sofi (szerkesztő), 2012.10.03 16:32)

Köszönöm szépen :D