Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.fejezet - A hihetetlen visszatérés

2013.01.30

Rebecca zokogki kezdett. Annyi minden történt az óta, hogy megismerte Kleo-t, hogy szinte már fulldoklott a gondolatok és emlékek kavalkádjában. Képtelen volt elfogadni mindezt. 
-A temetését vasárnap este öt órakor tartjuk, várhatóan lesz lovas menet is, amit neked és Jack-nek kellett volna vezetnie, de csak te maradtál olyan állapotban, hogy... -sallatszott Mr.Sulling mély, gyásszal teli hangja.
-Nem. Nem maradhat el Jack sem. Apu, fordulj vissza, és menj a kórházba! -hallatszott Becca ellentmondást nem tűrő hangja.

Amikor a kórházba értek, Becca azonnal a portához rohant.
-Elnézést... hányas szobában kezelik Jack Hunter-t? -kérdezte a kislány, miközben megigazította szőke hajtincseit.
-Jack Hunter, Jack Hunter... á, itt van! -mutatott a portás egy lapon Jack nevére, a név mellett álló rublikába pedig az "állapota kritikus" szavak voltak szépen kerekített betűkkel vésve. Az ez után következő rublikában ez állt: 3.emelet, 42.szoba.
-Köszönöm! Ugye be lehet menni hozzá? -kérdezte Becca hadarva.
-Persze... és át is írom ezt itt ni...- satírozta át a második rublika tartalmás, és átírta: "állapota: stabil" -Tegnap este fejezték be az orvosok a műtétét, és pezsgőt is bontottak, hogy ez a bonyolult... -ekkor felnézett a portás, de Becca sehol nem volt, helyette pedig egy mérges, 55-60 év körüli férfi nézett vele farkasszemet.

-3.emelet, 42.szoba... 3.emelet,42.szoba -hajtogatta magának Rebecca a liftben, majd a folyosón. -Azt hiszem, ez az...-állt meg Becca a 42. szoba előtt. Kopogott, majd benyitott. Bent találta Jack-et is, és még valamit, ami nagyon feldúlta: nem volt egyedül. Egy nagyon világos bőrű, halványpiros hajú lánnyal csókolózott. A lány pedig nem volt más, mint...
-K... Kleo? -tágult hatalmasra a szőke lány szeme, de amikor Jack "csókpartnere" felé fordult, és megpillantotta, a Kleo-nak kinéző lány egyszerűen eltűt. Becca nem bírta hirtelen ezt a rengeteg érzelmet, ájultan esett össze.

-He... hol vagyok? -ült fel Becca a 42. szoba ablak alatt elhelyezkedő ágyában. Körülnézett, és a mellette lévő ágyon ott ült Jack, miközben egy magazint lapozgatott.
-Jack? -nézett kérdőn a fiúra.
-Ó, hát felébredtél! -nézett fel Jack a magazinból, miközben nem is próbálta leplezni mosolyát.
-Ki volt az a lány? És hova lett? De te nem Kleo-t szeretted? -támadt neki Becca a fiúnak.
-Mindent a maga rendjében... Az a lány a testvéred, pontosabban az ikertestvéred volt. Hogy hova lett? Végig itt volt. És de, Kleo-t szeretem... -monta Jack elpirulva, majd egy hatalmasat sóhajtott.
-Mi  a bajod? Biztosan fejre estél, amikor kiugrottál az ablakon, hogy ilyen ostobaságokat beszélsz -nevetett fel Becca, miközben szőke hajtincsei eltakarták az arcát... és a könnyeit is.
-Nem viccelek. Kleo meghalt ugyan, de voltak, és vannak még befejezetlen ügyei a földön, így még nem mehet el. Ezért van még mindig itt. Az, hogy te nem látod, nem azt jelenti, hogy nincs itt. -mondta komolyan a fiú, miközben hátravetette magát az ágyban. -Egyszer mi is erre a sorsra jutunk, ez nem kétség. De nekünk még van időnk, és feladatunk is a földön. Mi nem tudhatjuk, mire vagyunk hivatottak, de Kleo tudja. Az ő feladata az, hogy segítsen nekünk eljutni a céljainkig, hogy aztán egyszer csak vége legyen ennek az életünknek, és örökké együtt lehessünk, de boldogak leszünk, mert megtettük azt, amire hivatottak voltunk. Érted? -mondta határozottan a fiú. Becca megpróbált megszólalni, de Kleo beléfolytotta a szót, pusztán annyival, hogy megjelent a falnak támaszkodva.
-Pontosan ahogy Jack mondja. Még nem kellet volna meghalnom, de buta döntésem miatt mégis megtörtént. Így ebben a "formámban" kell beteljsítenem a sorsomat, a ti segítségetekkel. De hiányzik egy ember a képből, aki nélkül semmi sem sikerülhet...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.